Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat kétszázkilencvennegyedik (294) lemeze az amerikai ZZ Top trió harmadik nagylemeze.
“Az 1969-ben, Houston-ban (Texas, USA) alakult ZZ Top első lemeze 1971-ben jelent meg ZZ Top’s First Album címmel, ami nem váltotta meg a világot, de hitelesek voltak és bennük volt a fejlődés lehetősége… Az 1972-es Rio Grande Mud című második lemezük sokkal jobban sikerült, de még mindig hiányzott valami egyedi és “kiugró” az általuk elővezetett blues, rock és boogie keverékéből… Aztán a producerükkel, Bill Hammal együtt rátaláltak a hangmérnök Terry Manningre, akivel megtalálták azt a kicsontozott megszólalást is, ami a ’73 júliusi Tres Hombres-ra meghozta nekik azt a bizonyos valamit, azt a “különleges” pluszt is, ami a sikerükhöz kellett… Ezzel a lemezzel megszületett a kereskedelmi áttörés! Megszületett a csapat első – és azóta is az egyik legnagyobb – slágere, a La Grange, ami ugyan csak a 41. helyig jutott a Billboard kislemezlistáján, de izgalmas volt annyira, hogy folyamatosan adják a rádiók, amitől a nagylemez végül Top 10-be repült – pontosabban a 8. helyre – a Billboard korabeli listáján… Így futott be a ZZ Top!
Minimalista, nyugodt, mégis vagány és halálosan dögös blues és táncos boogie keveredik ezen az egész lemezen, de a rockosan karcos gitárhangzás és szaggatott kíséretek is izgalmasak voltak, ami mellől az ösztönös szólók és a déliesen füstös énekhang – néha duettben – sem hiányozhatott… Mindez érdekesen, így együtt, nagyon nehéz keverék, nem is sikerült túl sok zenekarnak befutni vele… Ráadásnak pedig ott voltak a szokatlan szakállak, western csizmák és a két húros összehangolt tánclépései, mint külsőségek, amik teljesen egyedivé tették a színpadi produkciójukat is… A ZZ Top így talált önmagára, elsőként, de nem utoljára… Amerika déli része beleszeretett ezekbe a furcsa szerzetekbe, meg abba az egyszerű blues-rockba, amit végtelenül hitelesen műveltek! A csapat karrierje, négy-öt évnyi küszködés után, végre beindult! Mindez a lemez megjelenését követő évben, 1974-ben történt…
A Tres Hombres mai füllel is izgalmas album, nem lett sokkal porosabb negyven (meg pár) évvel a kiadása után sem, pedig eléggé sivár a hangulata… De dől belőle a délvidék sara és piszka, amit azóta is nagyon kevés csapat tudott ilyen élethűen “megfogalmazni”… Ez ugyanis a kisemberek kisstílű zenéje, ami egyszerű, mégis kreatív, mert benne van a manapság már sajnos lenézett “szarból várat építeni” ügyeskedés, ami szerintem a világot mindig előbbre viheti, ha kreatívan csinálják, ahogy ők is tették… Itt nincs semmi nagyzolás, csak a helyzetbe való beletörődött, füstös és nyugodt dalok, amikre vagy bánatosan lehet velük lötyögni, vagy mellettük lehet üvölteni, de a lényeg az, hogy mindenki – kortól, nemtől, bőrszíntől és minden mástól függetlenül – azonosulni tud a lényegével, a múlt iránti – vallásos – tisztelettel!” (passzio.hu)
A számok:
01. Waitin’ for the Bus – 2:59
02. Jesus Just Left Chicago – 3:30
03. Beer Drinkers & Hell Raisers – 3:23
04. Master of Sparks – 3:33
05. Hot, Blue and Righteous – 3:14
06. Move Me on Down the Line – 2:32
07. Precious and Grace – 3:09
08. La Grange – 3:52
09. Sheik – 4:05
10. Have You Heard? – 3:15
A zenészek:
Billy Gibbons – gitár, ének
Dusty Hill – basszusgitár, vokál, ének: Beer Drinkers and Hell Raisers
Frank Beard – dob
https://tinyurl.com/y6vfrya7
Visits: 13
Publication author
“ZZ Top – Tres Hombres (1973) Warner Bros. Records” bejegyzéshez egy hozzászólás