Porcupine Tree – Stars Die: The Delerium Years 1991–1997 (2002) • Snapper

A Porcupine Tree zenéje igazából egyik zenei stílus keretei közé sem passzírozható be. Talán a progresszív rockhoz állnak legközelebb, hipnotikus ritmusokkal, űrbéli szintibetétekkel, sikamlós gitárszólókkal és sejtelmes, gyakran őrjítő hangeffekttel. A zenekart Steven Wilson (1967-) hozta létre 1987-ben, hogy megteremtse saját pszichedelikus, progresszív hangzásvilágát. Gitáron és billentyűn játszott, és ekkoriban már elég sokan ismerték a nevét underground körökben, mint az Altamont vagy a Karma tagjaként, akikkel ki is adott néhány kazettát. Steven Wilson igazán profivá ’87-ben vált; ebben az évben két bandát is alapított: az első egy sajátos art-rock trió volt, ez volt a No-Man, míg a Porcupine Tree csak poénnak lett szánva, egy kitalált történetet, egy soha nem is létezett ’70-es évekbeli zenekarról.

The Delirium Years (1991-1997)

Ezalatt ment a világátverés: Steven nagyban terjesztette a “Tarquin’s Seaweed Farm”-ot, majd az utána elkészült “The Nostalgia Factory”-t, persze mindkettőt teljes borítóval, ami részletes ismertetőt adott a soha nem létezett Porcupine Tree “hiteles történetéről.” Az időközben a Delerium néven összegründolt lemeztársaság pedig nemsokára újra kiadta a fent említett két első kazit, valamint felvette a “Linton Samuel Dawson” címû számot az első saját compilation discjére (ez meg ilyen válogatást jelent). Steven pedig aláírt a kiadóhoz, és az eddigi legjobb dalok összegyűjtésével elkészített egy dupla albumot, ami a “On the Sunday of Life” címet kapta, és 1992-ben jelent meg egy 100 darabos szériában. Azóta persze újra kiadták, CD formában is.(A többi korai szám végül a “Yellow Hedgegrow Dreamscape” címû albumra került rá).

Ezalatt Steven másik bandája, a No-Man szerzõdött a One Little Indian kiadóhoz (többek között Björk kiadója), és nagy sikerű lemezeket sikerült összehozni. A következő kiadványon Steven nosztalgikus kitekintést tett kedvenc hatvanas-hetvenes évekbeli zenéinek világába: ez volt a “Voyage 34” egy jó harmincperces darab. Maxiként jelent meg, bár eredetileg tervben volt, hogy felkerül a legújabb albumra is, de ez végül nem jött össze; mindenesetre az “Up the Downstair” így is az 1993-as év egyik legjobb pszichedelikus albuma volt, és ez volt az elsõ olyan korong, amelyen már Richard Barbieri és Colin Edwin későbbi tagok játékát is hallhattuk.

Ezután már komolyan elgondolkodtak egy élő fellépés lehetőségén (igény volt rá, az biztos), és ez végül 1993 decemberében meg is történt; ekkor már teljes felállással játszottak: csatlakozott Colin Edwin (basszer), Chris Maitland (dob) és Richard Barbieri (bill), akik mindhárman Steven régi zenész-ismerősei voltak., a fellépések anyaga pedig később kiadásra is került, “Spiral Circus” néven (1996).

A következő albumig aztán egészen 1995-ig kellett várni, de időközben megjelent egy másik nagyhírűvé vált maxi, a “Stars Die / Moonloop”. Az album maga a “The Sky Moves Sideways2 címet kapta, és egy kicsit hibrid darab volt: egy része még azelőtt került rögzítésre, hogy a banda összeállt volna teljes, fent ismertetett valójában. Az album jó részét egyetlen 35 perces track tölti ki, amit eredetileg Steven egy teljes albumnyi dalnak tervezett. Az volt az első olyan kiadvány, ami már az Újvilágban is megjelent, és ekkor volt az első komolyabb turné is, melynek során Anglia mellett Hollandiába és Görögországba is eljutottak.

A következő album már teljes mértékben “csapatmunka” volt, vagyis minden zenész egyformán részt vett benne. A beharangozó maxi “Waiting”, az album maga pedig “Signify” néven jelent meg, 1996-ban. Újabb hatalmas siker, újabb Európa-turné. 1997-ben ennek apropóján ki is adták egy római megakoncertjük anyagát, “Coma Divine” címen. Ez volt az utolsó darab, ami a Delerium Recordsnál jelent meg, ezután új, nagyobb kvalitású istálló után néztek.

CD 1. (1991 – 1993)
01. Radioactive Toy (10:11)
02. Nine Cats (3:52)
03. And the Swallows Dance Above the Sun (4:02)
04. Nostalgia Factory (7:34)
05. Voyage 34 [Phase One] (12:55)
06. Synesthesia [Extended Version] (7:55)
07. Phantoms (3:15)
08. Up the Downstair (10:10)
09. Fadeaway (6:17)
10. Rainy Taxi (6:53)

CD 2. (1994 – 1997)
01. Stars Die (5:07)
02. The Sky Moves Sideways [Phase One] (18:38)
03. Men of Wood (3:36)
04. Waiting (4:30)
05. The Sound of No-one Listening (8:14)
06. Colourflow in Mind (3:50)
07. Fuse the Sky (4:34)
08. Signify II (6:05)
09. Every Home is Wired (5:14)
10. Sever (5:34)
11. Dark Matter (8:13)

 https://links.snahp.it/hSdRXYzQKPaj2LOwOXYmAzw00QDSgX8CZvZ




 

0

Találatok: 31

Publication author

offline 1 nap

dali300

34
Comments: 344Publics: 1253Registration: 25-09-2017

Porcupine Tree – Stars Die: The Delerium Years 1991–1997 (2002) • Snapper” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?