Robert Plant – Fate of Nations (1993) Es Paranza

“Arra a kérdésre, hogy melyik a legjobb Robert Plant szólóalbum határozott magabiztossággal tudom rávágni: A Fate Of Nation.

Van egy vitatható elméletem, miszerint Plantnagyjából 12 éves ciklusokban van leginkább a csúcson. Tudom, hogy az elmélet több sebből vérzik, de a váza sarkítva ez: 1968-71, 1982 (a másik nagy kedvenc szólóalbumom, a Pictures At Eleven ekkor jelenik meg), aztán ezen cikk témája, tágabban a ’90-es évek eleje, majd 2005-től kezdődően napjainkig a “Mighty Rearranger korszak” (Sziget 2006. VIII. 9.). A Page-Plant korszak egy külön sikersztori…

A siker csalfán hullámzó valami, a dialektikus világ törvényszerűségeinek szorításában egyszer fent, egyszer lent. A ’90-es évek eleje egy nagy újrakezdés volt minden tekintetben. Elmúltak a sötét ’80-as évek, ami Plantet is megviselte, elég felejthető, szinte impotens dolgai születtek, főleg ’83 után. Nem az ő hibája volt, hanem szerintem a tupír hajak neonlila és rózsaszín “buzernyák” környezete lefojtotta alkotóerejét. A ’90-es évek elején új lendületet kapott a rock, egy hippireneszánszról is beszélhetünk, újra előkerültek a tésztanyakláncok, trapéznadrágok, és a régi-új zenék. Naná, hogy Plant érzékenyen reagált a fiatalságkultusz, az életkultusz, a szépség kultuszának újjáéledésére. Új lendületet kapott minden, ami ’68-ban indult. Gondoljunk csak a borító tömény üzenetözönére, az elolvadó Földgolyó előtt ülő gyerekekre, a belső borítón olajtanker süllyed, kiszáradt fák előtt a gyerekek vegyvédelmi kabátban ülnek, kuwaiti háború utáni csendélet, túlzsúfolt városi sztráda. Mindez szöveges üzenetekkel is megspékelve ugyan e a témákban. A Föld sorsáért való aggódás, a környezetvédelem, a békeharc mind ’68 vívmánya, és ez szerencsére ekkoriban újra megjelenik a közgondolkodásban. Plant elkapta saját ifjúkorának lendületét. Egy interjúban ekkoriban kifejti, hogy neki nem kell pénz, világsiker, csak a kutyája, egy sátor, meg a hangja. Azt hiszem ez nem süket duma tőle.” (passzio.hu)

A dalok:

  1. Calling to You (Chris Blackwell, Robert Plant) – 5:48
  2. Down to the Sea (Charlie Jones, Plant) – 4:00
  3. Come into My Life (Blackwell, Doug Boyle, Kevin MacMichael, Plant) – 6:32
  4. I Believe (Phil Johnstone, Plant) – 4:32
  5. 29 Palms (Blackwell, Boyle, Johnstone, Jones, Plant) – 4:51
  6. Memory Song (Hello Hello) (Boyle, Jonstone, Jones, Plant) – 5:22
  7. If I Were a Carpenter (Tim Hardin) – 3:45
  8. Promised Land (Johnstone, Plant) – 4:59
  9. The Greatest Gift (Blackwell, Jonstone, Jones, MacMichael, Plant) – 6:51
  10. Great Spirit (Johnstone, MacMichael, Plant) – 5:27
  11. Network News (Blackwell, Plant) – 6:40

A zenészek:
Robert Plant – ének, producer
Julian Taylor – ének
Steve French – ének
Kevin Scott MacMichael – gitár, ének
Charlie Jones – basszusgitár
Pete Thompson – dob
Michael Lee – dob (a 6. számban)
Nigel Kennedy – hegedű
Phil Johnstone – harmonium, billentyűs hangszerek, háttérvokál
Philip Andrews – billentyűsök (a 6. számban)
Madrtin Allcock – mandolin
Navarish Ali Wnan – hegedű (a 11. számban)
Gurbev Singh – dilruba és sarod
Sursie Singh – sarangi

https://zenekucko.com/06002

0

Visits: 1

Publication author

offline 2 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

tizenhárom + öt =

Password generation