“A zenetörténet legjobb folk-punk zenekara, a The Pogues hivatalosan ugyan 1996-ig működött, de igazán csak az 1991-ig tartó periódusa érdekes, amíg az ír származású Shane MacGowan volt a frontember.
Az együttest egy hajdani punk csávó, a Nipple Erectors, illetve The Nips nevű “punkabilly” zenekarokat megjárt Shane MacGowan alakította 1982-ben PogueMahone (ír keltául: “Nyald ki a seggem!”) néven, amit a rádiók bojkottja miatt kénytelen volt The Poguesra rövidíteni. Az első három nagylemez (Red Roses For Me – 1984, Rum Sodomy & The Lash – 1985, If I Should Fall From Grace With God – 1989) során zenészei és dalai egyre többen és egyre jobbak lettek, aztán az 1989-es Peace And Love már visszaesést hozott, a Joe Strummer (The Clash) produceri segédletével készített Hell’s Ditch (1990) pedig az erejét még egyszer utoljára összeszedő frontembert és zenekart mutatott, aztán bomlás, leépülés, Shane közepes szólólemezei Popes nevű új kísérőzenekarával (aki ott volt az alkoholzombie 1998-as, katasztrofális Sziget-fellépésen, tudja, mire gondolok), és a még azoknál is kevésbé izgalmas lemezek a Pogues maradék tagságától (a korábbi másodénekes, a pikulás Spider Stacy próbált ott frontember lenni, de nem volt rá alkalmas).
Emlékezzünk hát csak a szépre, a 91 előtti évekre.” (Est.hu)
A számok:
01 Fairytale of New York (Shane MacGowan, Jem Finer)
02 Sally MacLennane (MacGowan)
03 Dirty Old Town (Ewan MacColl)
04 The Irish Rover (Traditional, arr. The Pogues & The Dubliners)
05 A Pair of Brown Eyes (MacGowan)
06 Streams of Whiskey (MacGowan)
07 Rainy Night in Soho (MacGowan)
08 Fiesta (MacGowan, Finer, Kotscher, Lindt)
09 Rain Street (MacGowan)
10 Misty Morning, Albert Bridge (Finer)
11 White City (MacGowan)
12 Thousands Are Sailing (Phil Chevron)
13 The Broad Majestic Shannon (MacGowan)
14 The Body of an American (MacGowan)
https://tinyurl.com/y25f8p73
Visits: 17
Publication author
“The Pogues – The Best Of (1991) Pogue Music” bejegyzéshez egy hozzászólás