Sparks – Kimono My House (1974) Island Records

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat háromszáztizenharmadik (313) lemeze az amerikai Sparks harmadik albuma.

1974. április 25: a Top Of The Pops történetének egyik legbizarrabb pillanata. Egy karót nyelt, Hitler-bajszos banki alkalmazott egy dilinyós dallamot ismételget az orgonáján, miközben mellette Jim Morrison homoszexuális reinkarnációja táncol és női hangon énekli: This town ain’t big enough for both of us! A brit tévénéző publikum meghökkenten vakarássza a fejét, a tinilányok „Russell! Russell!” sikítások közepette rohannak a lemezboltba, a popsajtó pedig jobb híján elhelyezi a Sparks-ot az „artisztikus glam” feliratú skatulyába. Pedig a Sparks esetében semmi értelme a skatulyázgatásnak. A Los Angeles-ben született Mael-testvérek, a zeneszerző-billentyűs Ron és az énekes Russell pályafutásuk bő negyven éve alatt nagyjából az összes létező zsánerben kipróbálták magukat, legyen szó glames beütésű vaudeville-popról, hard rockról, West Coast popról, elektropopról, new wave-ről, szintipopról… a sor még sokáig folytatható. S tették mindezt úgy, hogy a végeredmény mindig félreismerhetetlenül Sparks maradt, Ron nyaktörő dallamaival, szellemes dalszövegeivel, és Russell mennyei magasságokig merészkedő énekhangjával.
A Mael fivérek a Los Angeles megyei Pacific Palisades városában nevelkedtek. A megyében – különösen Los Angeles városában – akkoriban pezsgett a zenei élet, olyan sztárokat láthattak a nézők, mint a The Doors, a Love, a The Sendells és a Beach Boys. A Mael fivérek ott voltak azon az 1966-os The Ronettes-koncerten, amelyet a Big TNT Show című nevezetes koncertfilm is megörökített. A fiúkat felvették a Los Angeles-i Egyetemre (közismert angol rövidítése: UCLA), ahol Ron filmművészetet és grafikát, Russell pedig színházművészetet és filmkészítést tanult. Az amerikai előadók helyett inkább az angol zenészeket favorizálták, mint például a The Who, a Pink Floyd, a The Kinks és a The Move. Emiatt társaik anglofileknek tartották őket, vagyis olyanoknak, akik már-már megszállottan rajonganak a brit kultúráért.

A hetvenes évek egyik kulcslemeze, a Sparks első Angliában felvett albuma, slágerparádé a szó jó értelmében vett progresszív zenei megoldásokkal és lefegyverző szellemességgel. Kötelező.

A számok:
1. This Town Ain’t Big Enough for Both of Us Ron Mael 3:05
2. Amateur Hour Ron Mael 3:37
3. Falling In Love With Myself Again Ron Mael 3:03
4. Here In Heaven Ron Mael 2:48
5. Thank God It’s Not Christmas Ron Mael 5:07

6. Hasta Manana, Monsieur Russell és Ron Mael 3:52
7. Talent Is An Asset Ron Mael 3:21
8. Complaints Ron Mael 2:50
9. In My Family Russell és Ron Mael 3:48
10. Equator Ron Mael 4:42

A zenészek:
Russell Mael – ének
Ron Mael – billentyűk
Martin Gordon – basszusgitár
Adrian Fisher – gitár
Norman “Dinky” Diamond – dob

https://cutt.ly/mwzE8D

0

Visits: 10

Publication author

offline 1 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Sparks – Kimono My House (1974) Island Records” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

4 + 7 =

Password generation