Az 1983-ban alakult Pál Utcai Fiúk zenekar egy szigetszentmiklósi garázssorról indult.
A lakótelepi suhancok – Leskovics Gábor (ének, gitár), Vereckei Csaba (ének), Plausin György (gitár), Zelenák Tibor (dob) és Turjánszki György (basszusgitár) – úgy döntöttek, hogy nem kukaborogatással múlatják fiatal éveiket a betonrengetegben, hanem zenekart alapítanak. Egy-két akkordot már ismertek, úgyhogy csak le kellett osztani a szerepeket: ki lesz a dobos, ki a basszusgitáros és ki fog énekelni. Aztán találtak egy garázst próbahelynek, és mikor Zelenák Tibor 500 forintért megvette első dobszerkóját, már egészen biztosak voltak benne, hogy ez a zenekar valóban zenekar lesz egyszer.
1984-ben megérkeztek a lányok a csapatba: Rács Erika és Potondi Anikó személyében. Kiegészültek Bárány Tamás gitárossal, mert a kezdeti lelkesedés nem tartott ki minden tagnál. Vereckei és Plausin hamar kimaradtak a közös zenélésből.
1985-ben már túl volt a csapat az első koncerteken. Ekkor még az volt a koncepció, hogy minden bulira más nevet találtak ki, így volt, hogy “Szabadidő Központ”, “Csak Ma”, vagy éppen a rejtélyes “WKPT” néven léptek föl. Egy alkalommal a “Pál Utcai Fiúk” is sorra került, amely végül – egy váratlan koncertmeghívás miatt, amire már nem volt idejük új nevet kitalálni – meg is maradt.
A ’85-’87-es időszak igen meghatározó volt a zenekar életében. 1985-re elkészült az első, 1987-re pedig a második Demo, amit csak saját maguknak, illetve a barátaiknak vettek fel, de rövid idő alatt, agyonmásolt kazetták formájában elterjedt az egész országban, és így lassacskán a Pál Utcai Fiúk igen jelentős rajongótáborra tett szert. Egyre több meghívást kaptak az ország különböző területéről. A közönség énekelte a dalokat, a rajongók kívülről fújták a szövegeket, pedig lemezmegjelenésről ekkor még szó sem volt. Ebben az időszakban egyébként Eőry Tamás szaxofonos (’85-’92, 2004 óta újra vendégzenész), Majoros Éva billentyűs (’85-’90) csatlakozott a zenekarhoz, akik játékukkal színesítették és finomították a korai egyszerű és karcos számokat. A baráti társaságból alakult bulizenekarnak tehát döntenie kellett, hogy komolyan és profi módon foglalkozik-e ezután a zenéléssel. Ez a “profivá” válás azonban nem rontotta meg a zenekaron belüli barátságot, a Pál Utcai Fiúk továbbra is egy baráti közösség maradt, amelyik együtt zenélve érezte jól magát.
1987-ben Papp Ernővel bővült a zenekar, egyre többet koncerteztek, 1988-ban pedig nézőszám-rekordot döntöttek a kultikus Fekete Lyukban. A PUF egyre nagyobb biztonsággal mozgott a színpadon, megismerkedtek más zenekarokkal, barátságok születtek (pl. az éppen ekkor megalakuló Kispál és a borzzal, akikkel egymásnak szerveztek közös koncerteket). A rendszerváltás idejére, már jelentős rajongótáborral rendelkeztek az egész országban és a monopóliumát elveszítő Magyar Hanglemezgyár után gomba módra szaporodó kiadók sorra keresték meg őket lemezszerződésekkel. 1990-ben végre megjelent az első lemez “Ha jön az álom…” címmel az akkor még létező Proton kiadó gondozásában. Bördén Szabolcs billentyűs (’90-’95) és Gyenes Béla szaxofonos (’92-’93) ezekben az időkben találkozott a zenekarral. Ezután évente jelent meg új album, ami nem is csoda, hiszen az előző 7 évben csak gyűltek és gyűltek a dalok: 1991 – “A Bál” (EMI), 1992 – “A Nagy Rohanás” (EMI), 1993 – “Szerelemharc” (EMI).2009-ben a Megadó Kiadó gondozásában megjelent első két lemezük, a Ha jön az álom és A Bál újra-kiadása. (Bimre)
A számok:
01. Régi évek
02.Vér és szerelem
03. Csak úgy csinál
04. Tedd a dolgodat
05. Nehéz idők
06. Utolsó év
07. Nincs menedék
08. Hideg napok
09. Ha jön az álom
10. Az idegen
A zenészek:
Potondi Anikó – ének
Leskovics Gábor – ének, gitárok, szájharmonika
Turjánszki György – basszusgitár, dob, szintetizátorok, ének
Zelenák Tibor – dob
Papp Ernő – szólógitár, ének
Eőry Tamás – szaxofon, ének
https://tinyurl.com/y2k5kcfv
Visits: 19
Publication author
