Snowy White Blues Agency – Change My Life (1988) Rio Digital

Snowy White

Snowy White nevével az átlag rockzene hallgató nem biztos, hogy találkozott. Nem tartozik a legismertebb gitárosok közé e Föld kerekén. Barátunk a rock szakmát már a hetvenes években elkezdte, és karrierje mindmáig tart. Zenei pályája meglepően színes, ugyanis megfordult a progresszív rockban, a hard rock hőskorát is megjárta, hogy végül a rock-blues-nál kössön ki…
Karrierje első mérföldöve a Peter Green-nel való találkozás volt, akivel életre szóló barátságot kötött. Snowy-nak már ekkor voltak próbálkozásai egy saját együttes létrehozására, de egyik sem robbant elég nagyot, hogy a kis klubkoncertek világából kitörjön. Ekkor jött a felkérés a Pink Floydtól. Snowy persze nem lett a banda teljes jogú tagja, hanem ,,csak” háttérgitáros a koncerteken. Néha még a stúdiómunkálatokba is besegített, hallható is gitárjátéka az Animals albumon. 1977-től kísérte a csapatot a turnékon, legnagyobb sikereit az 1980-as The Wall turnén érve el. Ekkor történt, hogy az egyik koncerten nem más állt a közönség soraiban, mint Scott Gorham, gitárost keresve a Thin Lizzy-be. Egyből felfigyelt a kissé visszahúzódó gitáros nagyszerű játékára, és hipp-hopp már meg is kötötték a szerződést. Két album készült vele, a Chinatown és a Renegade. Sajnos a kritikusok nem fogadták kitörő lelkesedéssel a lemezeket, amihez hozzájárult, hogy Snowy-nak nem mást kellett helyettesítenie, mint Gary Moore-t, ami valljuk be szinte lehetetlen feladat, főleg a legjobbnak tartott Lizzy album, a Black Rose után. A Renegade-et sok vérbeli rajongó azonban egy méltatlanul alulértékelt, rengeteg nagyszerű dalt tartalmazó lemeznek tartja (Angel of Death, Renegade, Hollywood, Mexican Girl, mind-mind slágerek lehettek volna).
Snowy 1982-ben búcsút mondott a Thin Lizzy-nek. A hivatalos verzió szerint nem szeretett volna tovább rock zenével foglalkozni, de a pletykák arról szóltak, hogy elege lett Phil Lynott drogproblémáiból. 1983-ban került újra a figyelem középpontjába, amikor is a UK Top 10-ig menetelt a Bird of Paradise-zal. Kísérteties a hasonlóság e dal és a két évvel későbbi Dire Straits Brothers in Arms című nóta között… ezt hallgatván mindenki vonja le a maga következtetéseit, nem vádolnék plágiummal egy akkora nevet, mint Mark Knopfler, mondjuk azt, hogy jelentős ihletettség ténye forgott fenn a fent említett mű megírásakor.” (Adamwarlock, hardrock.hu)

A számok:
01. Woke Up This Morning
02. The Thrill Is Gone
03. You Know It Ain’t Right
04. Change My Life
05. The Agency Blues
06. Judgement Day
07. Ooh-Wee Baby
08. The Rest Of My Life
09. Parchman Farm
10. The Agency Shuffle
11. Another Man
12. No Place to Go

A Snowy White Blues Agency: Snowy White – gitár; Graham Bell – ének; Kuma Harada – basszusgitár és Jeff Allen – dobok.

https://tinyurl.com/yyky5sug

3

Hits: 19

Publication author

offline 6 nap

Levin

2 629
Comments: 1485Publics: 3601Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..