Motörhead – 1916 (1991) • WTG Rec.

A Motörhead együttes 1991-ben megjelent 1916 című lemeze egyértelműen a legmerészebb rock-kaland a zenekar történetében, és a címadó dal a legszokatlanabb Motörhead dal. Egy lassú, ijesztő vers egy orgona, egy cselló és dobpergés kíséretében.

1991. január 21-én megjelent, 1916 címet kapott album ugyanis tényeg roppant jól sikerült. Lemmy ugyan belül és kívül egyaránt minden tekintetben az ekkortájt csúcsra járt hajmetal-őrület antitézisének számított, Los Angeles levegője valóban friss inspirációt jelentett számára, és a lemezen az is hallatszik, hogy a rockzene népszerűségének globális csúcskorszakában készült. Friss energia, friss erő árad ezekből a dalokból, ráadásul Solley valóban topra tette a banda hangzását: bizonyára akad, aki szerint kicsit polírozott a sound a Motörheadhez képest, de ehhez a fogós, energikus, néhol a csapathoz képest extra módon dallamos anyaghoz tökéletesen illett a megszokottnál egy fokkal szellősebb, letisztultabb megszólalás. Mindezek mellett az anyag három, az akkori Motörheadhez képest teljesen atipikus momentumot is tartalmazott, ráadásul mindhárom egyértelmű csúcspontnak számított, és jelenlétükkel alapvetően határozták meg a lemez hangulatát és zárásként ott van, a somme-i csatának emléket állító “1916”, amelyben kizárólag dobgép, szintetizátor és cselló szerepel, dallamvilága pedig leginkább valami századeleji kintornás melódiára hajaz.

A következő év elején a 1916 címadó dalát Grammyre jelölték, a díjat persze nem kapták meg – a Metallica fekete lemezével nem igazán lehetett versenyezni abban az évben.

01. The One To Sing The Blues
02. I’m So Bad (Baby I Don’t Care)
03. No Voices In The Sky
04. Going To Brazil
05. Nightmare / The Dreamtime
06. Love Me Forever
07. Angel City
08. Make My Day
09. R.A.M.O.N.E.S.
10. Shut You Down
11. 1916*

Ian „Lemmy” Kilmister – ének, basszusgitár
Phil Campbell – gitár
Mike „Würzel” Burston – gitár
Phil „Philthy Animal” Taylor – dobok

https://tknk.io/x0Pn

………………………………….

……………………………………………………………..

* – “Láttam egy angol tévéműsort az első világháborúról, ebben volt szó a somme-i csatáról is, ahol egyetlen délelőtt alatt 19 ezer angolt öltek meg. Egy teljes generációt pusztítottak el mindössze három óra leforgása alatt: vagy három-négy észak-lancashire-i meg dél-yorkshire-i városból a férfiak teljes nemzedékét törölték az élők sorából. Ezek a városok a mai napig szenvednek a somme-i csata következményeitől, ugyanis soha többé nem voltak képesek pótolni az elveszett populációt. A műsorban visszavittek öt öregembert a helyszínre, ahol visszaemlékeztek az eseményekre. Az egyik azt mesélte: azt a parancsot kapták, hogy meneteljenek, és ne fussanak. Ahogy haladtak, az összes fiú lefeküdt körülötte, ő meg azt hitte, valami parancsot adhattak ki hátulról, amit nem hallott. Csak utána döbbent rá, hogy mind halottak. Ebben a csatában tulajdonképpen az történt, hogy az angolok a saját ostobaságukkal több angolt öltek meg, mint a németek. Később Hindenburg is azt mondta a britekről: oroszlánok voltak, akiket szamarak vezettek.

Egy srác írt nekem egy levelet, amiben elmesélte: lejátszotta a nótát a nagyapjának, aki ott volt a Somme-nál, és az öreg az egészet végigsírta. Ez óriási megtiszteltetés, de nem vagyok biztos benne, hogy örülök, amiért ennyire rossz emlékeket élesztettem fel benne, miközben én nagyon szerettem dolgozni a dalon. Viszont a dolog abból a szempontból csodálatos, hogy ennyi évet visszapörgetve így meg tudtam érinteni valakit.” – Lemmy




 

0

Találatok: 117

Publication author

offline 3 nap

dali300

34
Comments: 344Publics: 1253Registration: 25-09-2017

Vélemény, hozzászólás?