Baráth Emőke – Voglio cantar (2019) Erato Records

Vélhetően Baráth Emőke (1985) ars poeticájának is tekinthetjük az Erato cégnél megjelent Cd-jének címét, amely a műsor gerincét képező Strozzi-áriák egyikéből való. Énekelni akar – és jól is teszi, sokak, sokunk örömére.

Ha a lemezről kívánunk szólni felmerül, hogy először az énekesről, vagy a lemezen elhangzó művek nagy részének szerzőjéről emlékezzünk-e meg?
Én ez utóbbit választottam.
Barbara Strozzi (1619-1677) Velencében, apja, Giulio Strozzi házában látta meg a napvilágot. Giulio ismert velencei költő- és libretto kiadónak számított az opera világában. Barbara vélhetőleg házasságon kívül született gyermeke volt, édesanyja, Isabella Garzoni a család egyik szolgálójaként dolgozott. Barbara már igen korán felhívta magára a figyelmet zenei tehetségével és különleges hangjával.
Apja nem akarta a tehetséges lányt zárdába száműzni, ám hozomány híján nem tudta férjhez sem adni, így arra bátorított a lányt, hogy énekeljen és maga is komponáljon. 1634-ben már Velence egyik legbefolyásosabb operaszerzőjével, Francesco Cavallival dolgozott együtt.
Cavalli fellépési lehetőségeket is biztosított a számára. Barbara komoly babérokat szerzett komponistaként is, hiszen mintegy 125 mű szerzőjeként ismerjük. Többségében énekes műveket; madrigálokat, kantátákat és duetteket írt, melyeket jobbára zenei patrónusainak dedikált.
“Az énekes-zeneszerzőnőt apja mindenben támogatta: még egy akadémiát is létrehozott azért, hogy a szép hangú Barbara képesítést szerezzen. A nőről aztán kiderült, hogy a komponáláshoz is tehetsége van, így Francesco Cavallinál, Claudio Monteverdi egykori tanítványánál kezdett tanulni.
Sokan úgy vélik, hogy Strozzi kurtizánként élt, de az is lehet, hogy ez csak a rá féltékeny férfi zeneszerzők koholmánya. A zenetörténetnek mindenesetre bizonyítéka van arra, hogy a négyből három gyereke egyetlen férfitól, Giovanni Paolo Vidmann patrónustól fogant.
Rendkívül sok zenét írt, és kivétel nélkül világi énekes műveket, ami abban a korban kivételesnek számított. Stílusa lírai, és inkább támaszkodik az emberi hangra, mint a zeneszerzői technikásságra. „Minden bizonnyal forradalmi személyiség lehetett” – mondja róla Baráth Emőke a most megjelenő Voglio cantar (Énekelni akarok) című lemez kapcsán. – „A zenéje improvizatív, intuitív, sokszor rapszodikus… Szenvedélyes nő volt, kiváló drámai érzékkel megáldva.” (fidelio.hu)

Baráth Emőke (1985) szakmai élete afféle „párhuzamos életrajz” keretében tekinthető át, hiszen részben külföldön, részben idehaza zajlik. (S mivel a külföld nagyobb, mint a belföld… – nem véletlenül utal az egyik vele készült interjú címe arra, hogy a magyar énekesnő Franciaországban ismertebb, mint idehaza.) Felvételei korábban több cégnél jelentek meg – rajongóinak új feladatot jelent, hogy az Erato kínálatát kell a továbbiakban figyelemmel kísérni, hiszen a nemzetközileg ismert-keresett szoprán e cég exkluzív művésze lett.
Aki viszont idehaza hallotta (erre pedig időről-időre van mód, szerencsére), fokozott érdeklődéssel követi a nemzetközi felvételkészítő tevékenységét. Érdemes is, hiszen érdekes programokkal jelentkezik. (art7.hu)
“Baráth Emőke énektanulmányait Hormai József irányításával kezdte. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (2007-2012) tanára Pászthy Júlia volt, emellett a firenzei Luigi Cherubini Konzervatóriumot is elvégezte. Több nemzetközi énekversenyen is díjat szerzett, többek közt megnyerte az innsbrucki II. Pietro Antonio Cesti barokk operaverseny és a Verbier Fesztivál nagydíját. A Magyar Állami Operaházon kívül számos fesztiválon szerepel itthon és külföldön, több operaházban is fellép, leggyakrabban barokk és bécsi klasszikus szerzők műveiben.” (jegy.hu)

A művek:
Barbara Strozzi (1619 – 1677)
01. Arie, Op. 8 No. 6: “Che si può fare”
02. Diporti di Euterpe, Op. 7 No. 10: “Mi fa rider la speranza”
03. Diporti di Euterpe, Op. 7 No. 4: Lamento (Lagrime mie)

Biagio Marini (1594 – 1663)
04. Affetti musicali, Op. 1 No. 1: Sinfonia grave La Zorzi

Pietro Antonio Cesti (1623 – 1669)
05. “Speranza ingannatrice”

Tarquinio Merula (1595 – 1665)
06. Canzoni overo sonate concertate per chiesa e camera, Book 3, Op. 12: XIX. Ballo detto Eccardo

Barbara Strozzi
07. Cantate, Ariette e Duetti, Op. 2 No. 17: Il Lamento (Sul Rodano severo)

Francesco Cavalli (1602 – 1676)
08. Statira, principessa di Persia: Sinfonia
09. Statira, principessa di Persia, Act 1: “Alba, ch’imperli i fiori … Amor, che mascherasti” (Ermosilla)
10. Musiche Sacre: No. 23, Canzon a 3
11. Statira, principessa di Persia, Act 2: “Cresce il foco, avvampa il core” (Floralba)
12. Statira, principessa di Persia, Act 2: “Vanne intrepido” (Statira)

Barbara Strozzi
13. Ariette a voce sola, Op. 6: XVI. Amante loquace (Chi brama in amore)

Biagio Marini
14. Sonata sopra “Fuggi dolente core”, Op. 22 No. 21

Barbara Strozzi
15. Arie, Op. 8 No. 4: L’Astratto (Voglio, sì vo’ cantar)
16. Arie, Op. 8 No. 4: L’Astratto (Misero, i guai m’han da me stesso astratto)

Baráth Emöke, soprano
Il Pomo d’Oro
Francesco Corti, harpsichord & directio

https://zenekucko.com/wp/07746

0

Találatok: 37

Publication author

offline 11 óra

Levin

61
Comments: 1733Publics: 3995Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?