Black Sabbath – Master of Reality (1971/2014) • Qobuz [24-bit/96Khz]

Minden idők egyik legnagyobb fűhimnusza akkora gitárriffel nyit, ami leviszi a fejünket is, a hangzást ma leginkább fuzzosnak mondanánk, ami annak volt köszönhető, hogy Tony mester erre a lemezre három félhanggal lejjebb hangolta gitárját, hogy sérült és műanyaggal kipótolt ujjaival könnyebben tudjon játszani a húrokon. Geezer sem akart lemaradni, így ő is lejjebb hangolt, ami által egy olyan varacsk hangzáskép jött létre, ami még tőlük is meglepő volt. A dal középrészében pedig igazán remek jammelés hallható, amit a főmotívum visszatérte zár le, Ozzy tipikus „Come on now!”-i közepette.

A Black Sabbath, a rock alfája és omegája, a legkisebb közös többszörös, a legnagyobb közös osztó, és mindennek az ellentettje is. Sokkal több puszta zenekarnál vagy épp kulturális jelenségnél, ugyanolyan ezerféle gondolatot, történést és érzést magába sűrítő szimbólum, mint Elvis, Hendrix, a Beatles vagy épp a Sex Pistols – kinek-kinek szájíze szerint. A korai Sabbath kaleidoszkóp-szerű, legváltozatosabb alkotása, amit ebből a szempontból mindig a Vol. 4 ikertestvére.

35 perce egy varázsdoboz, mindig más arcát mutatja, attól függően, hol nézel bele. Ha akarom, vidám darab, ami a szabadságról mesél (Sweet Leaf), ha akarom, kimondottan komoly és intelligens (After Forever). Ha innen nézem, olyan totálisan emberi dolgokról vall szomorúan, mint az egyedüllét (Solitude) és a háború, a béke, a forradalom témaköre (Children Of The Grave), ha onnan, akkor kozmikus magányról valló sci-fi (Into The Void). Tartalmaz dalt régi jó barátjukhoz, a Sátánhoz címezve (Lord Of This World), de beszél a kereszténységről is (After Forever). A Lord Of This World és az Into The Void keménységével szemben az Orchid akusztikussága, a Solitude lágysága és az Embryo szétcsúszottsága áll.
/bővebben/

01. Sweet Leaf
02. After Forever
03. Embryo
04. Children of the Grave
05. Orchid
06. Lord of This World
07. Solitude
08. Into the Void

Ozzy Osbourneének
Tony Iommigitár, szintetizátor az “After Forever” című dalban, fuvola és zongora a “Solitude” című dalban
Geezer Butlerbasszusgitár
Bill Warddobok

https://zenekucko.com/wp/Mofre

………………………………………………………………

UPDATE: Levin (2013. október 1)

……………………………………………………………..

A stúdiózáshoz nagy csomó pénzt is kaptak, amit persze nagyrészt drogokra költöttek. „Akkoriban főleg füvön, pián és hideg pizzán éltünk. Meg persze haskán. Rengeteg hasist vettünk magunkhoz. Ezekben az időkben kezdtünk igazán megőrülni, ami később csak egyre rosszabb lett. Gyönyörű évek voltak”, vallotta később Ozzy, és Geezer is hasonlóan nyilatkozott: „Nyugtatók, serkentők, barbiturátok és hasis. Új ötletekkel telve mentünk színpadra, amiknek a nagy részét aztán el is felejtettük, mire lejöttünk onnan.”




 

2

Találatok: 203

Publication author

offline 9 óra

dali300

34
Comments: 346Publics: 1253Registration: 25-09-2017

Vélemény, hozzászólás?