“John Fahey (1939-2001) a legjelentősebb amerikai gitáros egyéniségek közül való, a fémhúros akusztikus gitár mint szólóhangszer úttörőinek egyike. Stílusa, technikája rendkívül nagy hatással volt a későbbi gitáros nemzedékre, amerikai primitívnek szokás titulálni az irányt, amin haladt, a festészetből kölcsönözve a terminus technicust, jelezve művészete öntörvényű természetességét.
Fahey a folk és blues tradíciókból merített, de jól belemártotta a klasszikus zenei, a brazil, indiai és absztrakt modern zenei hagyományokba, így hozva létre originális, eklektikus, de harmonikus zenei világát.
1952-ben rendelte első gitárját a Sears-Roebuck katalógusból 17 dollárárt. Párhuzamosan a gitár iránti érdeklődésével, komoly lemezkollekciót is összegyűjtött. Főleg a bluegrass és a country érdekelte az amerikai zenei hagyományból, de mikor egy lemezbeszerző útján, amit mentorával és barátjával, Richard K. Spottswood zenetudóssal tett Baltimore-ba, meghallotta Blind Willie Johnson Praise God I’m Satisfied gospel blues felvételét, felfedezte magában a korai blues zene szeretetét is.
Gitárjátéka és zeneszerző művészete párhuzamosan fejlődött, Fahey kifejlesztett egy stílust, amiben egyesítette a 78-as fordulatszámú lemezekről hallott bluesokban felfedezett mintákat, technikákat kedvenc kortárs klasszikus szerzői, Charles Ives a hangfürtök, az aleatória, a negyedhangok, az atonalitás amerikai úttörője és első mestere és Bartók Béla disszonáns motívumaival, hangzásával. 1958-ban készítette első lemezét, nagy lemezgyűjtő barátja Joe Bussard amatőr Fonotone labelje számára Blind Thomas művésznév alatt. A rákövetkező évben – mivel lövése sem volt, hogy lépjen kapcsolatba profi lemezcégekkel és feltételezte, hogy a nagyok úgysem érdeklődnének zenéje iránt – eldöntötte, hogy első albumát saját maga jelenteti meg egy benzinkúttól húzott fizetéséből és egy kis kölcsönből, amit egy episzkopális lelkipásztortól kapott. ” (Bauhoax)
https://zenekucko.com/01380
Visits: 8
Publication author
