Bár a brit The Hollies közkedvelt és sikeres zenekar volt, sosem érte el a Beatles vagy Rolling Stones szintjét, kreativitásban pedig a Who, a Kinks vagy a Small Faces is előttük járt. De egyvalamit nagyon tudtak: kellemes slágereket alkotni.
A felállás sokat változott az évek során, de kiváló zenészek mindig voltak az együttesben (sőt 1962-től 1968-ig egy zseni is: a Crosby, Stills, Nash & Young szupergruppban is bizonyító Graham Nash) és volt minőségi külsős szerzőjük is (Graham Gouldman, a későbbi 10cc oszlopa). A Hollies ezenfelül mindig ügyesen alkalmazkodott az éppen aktuális stílusokhoz: amerikai rhythm&blues és rock’n’roll feldolgozásokkal kezdtek, mint mindenki más, majd a Beatles sikerei után átálltak ők is a saját dalok írására, belekóstoltak a beatbe és megérintette őket a pszichedelia – mikor mire volt épp szükség.
Allan Clarke (szólóénekes) és Graham Nash (ének, gitár) gyerekkori barátok voltak Manchester-ben. Ők képezték a The Hollies magját a basszeros Eric Haydock-kal. 1963 elején az EMI producer Ron Richards szerződtette a csapatot, miután látta-hallotta őket a híres liverpooli Cavern Club-ban. A gitáros Vic Steele az első felvételi nap után elhagyta a csapatot és helyére érkezett a 17 éves Tony Hicks. A dobos Don Rathbone néhány kislemez elkészítése után kivált, helyére Bobby Elliott került, aki Hicks-szel játszott a Hollies elődnek is tekinthető The Dolphins együttesben. Hicks sokat tett a zenekar képének kialakításához csengő gitárjátékával, szerzeményeivel Ez a felállás (Clarke-Nash-Hicks-Haydock-Elliott) tekinthető a klasszikus Hollies formációnak.
1966-ban Haydock helyére jött Bernie Calvert.
Ugyanebben az évben tudták Amerikát bevenni a Bus Stop című sikerszámukkal. Jöttek a további slágerlistás számok: On A Carousel, Carrie Ann, Stop Stop Stop…
1968-ban Garaham Nash elhagyta a csapatot, Amerikába költözött, és a Crosby, Stills & Nash formáció tagja lett. Helyére Terry Sylvester került, aki korábban a liverpooli the Escorts, ill. a Swinging Blue Jeans együttesekben játszott. Már vele készítették el egyik megaslágerüket, a He Ain’t Heavy, He’s My Brother című dalt.
A továbbiakban elég nagy népvándorlás indult be a zenekar házatáján. Clarke egy időre kiszállt 1972-ben és helyére a svéd énekes Mikael Rickfors került. Clarke visszajött 73 közepén és vele készült az utolsó nemzetközinek nevezhető slágerük, a The Air That I Breathe.
A dalok:
CD1
01. Just Like Me (2:09)
02. Searchin’ (2:25)
03. Stay (2:13)
04. Just One Look (2:31)
05. Here I Go Again (2:20)
06. We’re Through (2:16)
07. Yes I Will (2:56)
08. I’m Alive (2:24)
09. Look Through Any Window (2:17)
10. If I Needed Someone (2:22)
11. I Can’t Let Go (2:25)
12. Bus Stop (2:56)
13. Very Last Day (2:59)
14. After The Fox (2:20)
15. Stop Stop Stop (3:02)
16. On A Carousel (3:14)
17. Pay You Back With Interest (2:43)
18. Carrie Anne (2:55)
19. King Midas In Reverse (3:03)
20. Dear Eloise (3:05)
21. Jennifer Eccles (2:58)
22. Listen To Me (2:39)
23. Do The Best You Can (2:50)
24. Sorry Suzanne (2:59)
25. Blowin’ In The Wind (4:09)
26. He Ain’t Heavy, He’s My Brother (4:20)
27. Goodbye Tomorrow (3:51)
CD2
01. I Can’t Tell The Bottom From The Top (3:50)
02. Gasoline Alley Bred (3:56)
03. Too Young To Be Married (4:00)
04. Hey Willie (3:30)
05. The Baby (3:50)
06. Long Cool Woman In A Black Dress (3:18)
07. Man Without A Heart (2:26)
08. Long Dark Road (4:18)
09. Magic Woman Touch (3:21)
10. The Day That Curly Billy Shot Down Crazy Sam McGee (4:21)
11. The Air That I Breathe (4:13)
12. Son Of A Rotten Gambler (3:59)
13. I’m Down (4:14)
14. Fallin’ Calling (3:13)
15. Sandy (4:05)
16. Write On (4:51)
17. Daddy Don’t Mind (3:35)
18. Wiggle That Wotsit (2:55)
19. Soldier’s Song (4:02)
20. Heartbeat (3:25)
https://zenekucko.com/07774/75
Visits: 13
Publication author
