David Bowie – Station to Station (1976/2016) Rhino Records

David Bowie

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat háromszázötvenegyedik (351) lemeze a brit David Bowie tizedik nagylemeze.

David Bowie 1973 júliusában a londoni Hammersmith Odeon színpadán meggyilkolta legnépszerűbb alteregóját, Ziggy Stardustot (lásd a Ziggy Stardust And The Spiders From Mars koncertfilmet és a tíz évvel később publikált Ziggy Stardust – The Motion Picture koncertlemezt!), majd 1974-ben az Egyesült Államokba költözött, részben azért, hogy ott is befusson végre, részben a soul és funk iránt támadt érdeklődésének kielégítése végett.
Bowie életében nem volt teljesen rendben minden: a funkkal és az L.A.-trippel együtt a kokain is bekerült a képbe, a Diamond Dogs turné idején forgatott Cracked Actor dokumentumfilmben egy csontsoványra fogyott, paranoiás, érzelmileg zavarodott, a valóságtól eltávolodott sztárt láthatunk, aki elsötétített Los Angeles-i otthonában folyamatosan égő fekete gyertyákkal körülvéve mélyedt el okkultizmusban, fekete mágiában, náci ideológiában és egyéb érdekes dolgokban, pentagramokat rajzolgatott a falakra és a padlóra, és közben persze szeneslapáttal tolta magába a kokaint (maga Bowie jóval később tömören így foglalta össze Los Angeles-i hónapjait: „Az egész várost el kéne törölni a föld színéről”).
Az 1975 őszén, néhány hétnyi folyamatos kokainos pörgés során rögzített, hat hosszú számot tartalmazó Station To Station zavarba ejtően skizofrén lemez: Bowie egyszerre akar megfelelni új piaca, az USA funkos-táncos igényeinek (a Fame kislemez sokkal jobban fogyott új hazájában, mint Nagy-Britanniában), közben viszont fájó vágyódással tekint az öreg kontinensre, azon belül is főleg Németországra és az onnan kiszűrődő új hangokra, a korai Kraftwerk és a Neu! által fémjelzett krautrockra („The European canon is here!” – rikkantja a tízperces címadó nyitószám második felének 4/4-es diszkódöngölése közben). Hallgatóbarát és kísérletező, személyes és hűvösen távolságtartó, euforikus és reménytelen egy időben: az új Bowie-karaktert nem egyszerű dolog beskatulyázni. (Deimanik László)
Sokan egyébként ezt a lemezét tartják legjobb munkájának.
A Rolling Stone magazin 2003-ban készült Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 323., az ez évben radikálisan újragondolt listán az 52. helyre került.

A számok:
01. Station To Station (10:18)
02. Golden Years (4:03)
03. Word On A Wing (6:05)
04. TVC15 (5:35)
05. Stay (6:17)
06. Wild Is The Wind (Ned Washington, Dimitri Tiomkin) (6:06)

A zenészek:
David Bowie – vocals, guitar, tenor and alto saxophone, Minimoog, Mellotron
Carlos Alomar – guitar
Roy Bittan – piano, organ
Dennis Davis – drums
George Murray – bass guitar
Warren Peace – backing vocals
Earl Slick – guitar
Harry Maslin – melodica, synthesiser, vibraphone

https://zenekucko.com/07818

0

Visits: 14

Publication author

offline 1 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

13 + 10 =

Password generation