A klasszikus korszak, a tágan vett hatvanas évek messze legkomolyabb zenekara, az ötvenéves ex-underground arcok bálványa, minden jobb öreg rockzenész szerint a legjobb magyar együttes, az érinthetetlen: a csúcsok csúcsa. 1971-ben kijutottak Ausztráliába, ahol felvettek egy angol nyelvű albumot (Devil’s Masquerade), aztán hazajöttek, és azon az angol lemezen kívül nem maradt utánuk semmi, csak a legenda.
Az ördög álarcosbálja a Syrius magyar együttes első nagylemeze, amely 1971-ben jelent meg, először Ausztráliában, Devil’s Masquerade címmel. Az együttes egy éves ausztrál koncertturnéja után visszatért Magyarországra. Ezután felmerült a lehetőség, hogy a lemez megjelenik magyarul is, de ez különböző okok miatt végül meghiúsult. A lemez végül 1972-ben jelent meg Magyarországon az eredeti angol nyelven Az ördög álarcosbálja címmel mindösszesen 3000 példányban. Az együttesnek ebben a felállásban több hivatalos lemeze nem jelent meg. A nagylemez anyagát 1993-ban CD-n is kiadták.
Baronits Zsolt – alt- és tenorszaxofon, vokál
Orszáczky Miklós – ének, basszusgitár, bőgő, hegedű, akusztikus gitár, vokál
Pataki László – zongora, orgona
Ráduly Mihály – alt- és tenorszaxofon, fuvola, piccolo
Veszelinov András – dob, vokál
Tracklist:
01 – Concerto For A Three-Stringed Violin And Five Mugs Of Beer (Koncert háromhúros hegedűre és öt korsó sörre)
02 – Crooked Man (Hitvány ember)
03 – I’ve Been This Down Before (Voltam már azelőtt…)
04 – Devil’s Masquerade (Az ördög álarcosbálja)
05 – Psychomania (Psychomania)
06 – Observations Of An Honest Man (Egy becsületes ember észrevételei)
07 – In The Bosom Of A Shout (Egy kiáltás méhében)
Larryz 2020. október 18-i bejegyzésének frissítése.
https://zenekucko.com/04083
Visits: 35
Publication author
Fiatal koromban nagy koncertlátogató voltam. Máig emlékszem arra, amikor a hetvenes évek elején (1972-1973?) a Kölcsey utcai moziban (volt Omnia mozi) Feri barátom jóvoltából részese lehettem egy máig ható koncertélménynek: a Syrius és Kovács Kati közös fellépésének.
Akkoriban sorkatonai szolgálatomat töltöttem, és eltávozáson gyönyörködhettem a hangverseny élményében.
Akkor Kovács Kati minden populáris fellépését vissza- és előremenőleg is megbocsájtottam.
Hm, ezt sem tudtam, hogy velük is fellépett, azt én is megnéztem volna! Egy idősebb haverom mesélte egyszer, hogy milyen koncerteken volt fiatalkorában, mikor Pesten lakott, mondtam neki, hogy ne is folytassa 😀 mert én ezekből kimaradtam. Kovács Katit is szeretem egyébként, persze inkább a rockosabb, igényesebb lemezeit, mint pl. amit az LGT-vel csinált. Ő azért ki volt szolgáltatva annak, hogy milyen zenét írtak neki, meg kivel dolgozhatott, de én így is a legjobbak közé sorolom, a hangja, a tehetsége, és az előadói képességei miatt.
’72-ben én még csak hétéves voltam, úgyhogy erről lemaradtam Orszáczky koncerten már a halála előtt nem sokkal voltam. De a lemez hamar meglett – eleinte persze kazettán, könyvtárból felvéve. Aztán a CD-ből már jutott. A magyar pop-rock-jazz-zene kegyelmi pillanata volt ez a lemez – még ha Ausztráliában is kellett felvenni.
Négy éve voltam a Rákfogó emlékkoncerten a MűPában, de már Ráduly se lépett fel azon, csak meghajolni ment fel a színpadra – sajnos beszervezték Mága Jennifert meg Oláh Gergőt, és a koncert második részében sztenderdeket nyomtak.
Számomra ők a magyar Colosseum.