Az In Gowan Ring nevű amerikai, Utah államban működő együttes egyáltalán nem szokványos zenét játszik. Egyik lemezük kapcsán az azóta sajnos megszűnt moonshadow.hu így írt róluk:
“Ma hallottam először az In Gowan Ring muzsikáját, de dél óta – azaz körülbelül nyolc órája – nagyjából folyamatosan a Twin Trees megy.
A mai időjárás – a szürke és az eső – valami nyugodalmas, őszies zene keresésére késztetett. Az Empyrium és a Tenhi után úgy döntöttem, hogy itt az ideje valami újat hallani… Így kötöttem ki ennél a zenekarnál. Nem bántam meg.
Képzeljétek el az Empyriumot jóval csiszoltabb és törékenyebb hangzással, több hangszerrel és tiszta, halk énekkel. A zenében nagyon sokféle hangszert hallhatunk, a legtöbbnek még a nevét sem tudom. A számok néhol kicsit a középkori zenékre emlékeztetnek, néhol népzenei elemek bukkannak fel bennük – ez furcsa irányt ad az enyhén pszichedelikus zene által elvarázsolt gondolatoknak. A zene hatására egyszerre virágok között találod magad egy tavaszi réten, aztán ősi, mohos fatörzsek közé visz az ösvény. Megállsz gyönyörködni a moha élénkzöld színében, a szél megringatja a lombokat a fejed fölött. Kis, hűs vizű forrásra lelsz, a kristálytiszta vízre száraz falevél hull. A természethez visz közelebb ez a zene.
Az IGR weboldala is nagyon tetszik – ízléses, emberközeli, békés. Semmi extra, de nem is hiányzik róla semmi.
Üljetek le szép csendben és nézzetek ki az ablakon. Gyújtsatok füstölőt vagy gyertyát, kerítsetek egy csésze forró teát és gondolkodjatok egy kicsit. Ez a zene erre készteti az embert – és higgyétek el, nem jártok vele rosszul.”
Akusztikus gitárok, mandolin, hegedű, cselló, furulya, fuvola, s más egyéb fúvós-vonós instrumentumok, olykor zongora, dobok (de nem a hagyományos dobfelszerelés összeállításban!)… Az e hangszerek segítségével kibomló zenei világot a muzsikával foglalkozó szaksajtó gyakran illeti neofolk, dark folk, apokaliptikus folk jelzőkkel. A stílus – természetesen a valódi népzenén túl – a 60-as 70-es évek fordulóján felbukkant folk, “progresszív” folk előadók, zenekarok világában gyökerezik (Shirley és Dolly Collins, Steeleye Span, Incredible String Band,Comus stb.). A manapság neofolknak nevezett irányzat a 80-as évek végén, 90-es évek elején indult útjára.
A visszafogott, atmoszférikus zenei világ a 60-as évek folkjában és pszichedeliájában gyökerezik, melynek B’eirth – aki maga az IGR – nagy kedvelője, s lelkes interpretátora. Tucatnyi hangszeren játszva szinte egymaga rögzíti a zenekar lemezeit, bár mindig akad egy-egy lelkes társ aki segíti őt útján.
A számok:
1 Two Wax Dolls 5:34
2 To Thrum A Glassy Stem 4:04
3 Cipher’s String On The Tree In The Dream Of The Queen 13:07
4 Bow Star 6:20
5 A Bee At The Dolmen’s Dell 6:57
6 Arrowsmith’s Fire 8:03
7 Milk Star 12:30
A zenészek:
Cornet [Cornetto]– Sheri Throop
Featuring [Arrow & Bow] – Rubin Clinger
Featuring [Crystal & Water] – Lincoln Lysager
Organ [Church]–Lorna Cobia
Trombone [Sackbut]– Kendel Hall
Viola – Kendra Walton
Voice, Performer [Instruments, Fire & Chalice] – B’eirth
https://zenekucko.com/06519
Visits: 6
Publication author
