Ry Cooder (1947) az amerikai zene egyik különleges és sokoldalú egyénisége. A kontinens népeinek zenei gyökereit kutatva alakította ki sajátos zenei világát a fokzenéből, a bluesból és más olyan műfajokból, amelyek talán nem feltétlenül rádióbarátok.
Nem slágergyáros, de több dala került előkelő pozícióba a különböző listákon. Hatszoros Grammy-díjas, egy dokumentumfilmjét Oscar-díjra jelölték. Két alkalommal szerepelt a Rolling Stone magazin által összeállított minden idők 100 legjobb gitárosa listán.
Gyermekkorában ismerkedett meg a gitárral, tizenévesen Jackie de Shannon együttesébe került, később Rising Sons néven szervezett rövid életű együttest Taj Mahal-lal (a fekete bluesgitáros a Rolling Stones “Rock and Roll Circus” című filmje kapcsán került ismét reflektorfénybe, amúgy Budapesten is fellépett.)
Ry Cooder első együttesének gyors megszűnése után sem maradt hosszú ideig magányos, szívesen csatlakoztak hozzá élvonalbeli blues-, rock- és folkzenészek. Felbukkant például a hatvanas években Captain Beefheart társaságában, közreműködött a debütáló lemezén. A Rolling Stones Let It Bleed című albumán is pengetett, szó volt róla, hogy ő veszi át Brian Jones helyét. Nem lett Stones-tag, de közreműködött például a banda 1971-es “Sticky Fingers” című albumán.
Rajta hagyta kézjegyét a Little Feat együttes első lemezén is.
1970-ben jelent meg első önálló lemeze, a Ry Cooder. Klasszikus bluestémákat dolgozott fel többek között Leadbelly, Sleepy John Este és Blind Willie Johnson hagyatékából. Játszott a kiváló ír énekessel, Van Morrison-nal is.
Sok mindennel próbálkozott: játszott reggae-t, soult és rockot. A hetvenes évek vége felé “Jazz” című korongja érdemelt figyelmet, amelyen a negyvenes évek bigband stílusához kanyarodott vissza. A nyolcvanas években alkalmi társai között találjuk Eric Clapton-t, Jeff Beck-et, és fellépett az ötvenes évek legendás gitárosával, Duane Eddie-vel. A magyar blueskedvelők is láthatták a televízióban azt a felvételt, amelyen a blues talán utolsó “mohikánjával”, John Lee Hoker-rel együtt játszott, s a bluesveterán meghívta őt “Mr. Lucky” című kitűnő lemezéhez is közreműködőnek. Nagy tisztlelője volt Hookernek.
A film világában is szép sikerei voltak: az ő nevéhez fűződik – több más mellett Wim Wenders Párizs, Texas című filmjének zenéje, de az ő munkája az „Erőszak vége” című film zenéje is.
Ry Coodert a kilencvenes években kubai élményei alaposan felforgatták. A karibi szigetországból visszatérve öreg, feledésbe ment kubai zenészekkel az évtized végén elkészítette a Buena Vista Social Club című lemezt. Nagyszerű közreműködői közül többen Magyarországon is felléptek. Érdemes kiemelni közülük Compay Segundo, Eliades Ochoa Ibrahim Ferrer és Omara Portuondo nevét. Valóban az utolsó pillanatban terelte össze a kubai öregeket, hiszen azóta többen már meghaltak. Közreműködője volt az azonos című filmnek is, amelyet Wim Wenders rendezett.
Ő maga feltűnt többek között Martin Scorsese bluestörténeti sorozatában, valamint Robert Johnson blues-legendáról készült, Crossroads című filmben.
Több mint harminc sorlemeze jelent meg, s jó néhány válogatása. Ezeket a szakma rendre nagy elismeréssel fogadta, több közülük rangos elismerést kapott a – Grammy díjakon felül is. Mambo Snuendo című korongja például a Billbord több listáját is vezette.
Az új évezredben jelent meg a My Name Is Buddy című lemeze, amelyen egy macska kalandjai hallhatók 17 „tételben. Folyanatosan jelentetett meg más korongokat is. Ry Cooder az aktív zenélés, zeneszerzői munka mellett elmélyült zenekutató, az amerikai zene eredetét nyomozza. (Kovács Miklós)
Ez az album volt az ötödik szólólemeze.
A számok:
01. The Bourgeois Blues (Lead Belly) – 3:22
02. I Got Mine (Traditional, based on Pink Anderson’s version) – 4:28
03. Always Lift Him Up/Kanaka Wai Wai (Blind Alfred Reed/Traditional) – 6:01
04. He’ll Have to Go (Joe Allison, Audrey Allison) – 5:07
05. Smack Dab in the Middle (Chuck Calhoun) – 3:18
06. Stand by Me (Ben E. King, Jerry Leiber, Mike Stoller) – 3:38
07. Yellow Roses (Ken Devine, Sam Nichols) – 6:11
08. Chlo-e (Gus Kahn, Neil Moret) – 3:00
09. Goodnight Irene (Lead Belly, John Lomax) – 4:32
A zenészek: George Bohanon – horn and baritone arrangement; Oscar Brashear – cornet; Red Callender – upright bass, tuba; Ry Cooder – Bajo Sexto, mandola, bottleneck guitar, French accordion, electric guitar, slack-key guitar, tiple, Hawaiian guitar, vocals; Chris Ethridge – bass; Terry Evans – vocals; Cliff Givens – vocals; Laurence Fishburne – vocals; Hugo Gonzales – banjo; Milt Holland – percussion, drums; Atta Isaacs – slack-key and acoustic guitar; Fred Jackson, Jr. – tenor saxophone; Flaco Jiménez – accordion; Herman E. Johnson – vocals; Jim Keltner – drums; Bobby King – vocals; Henry Ojeda – bass; Gabby Pahinui – steel guitar, vocals; Benny Powell – trombone; Pat Rizzo – alto saxophone; Russ Titelman – banjo, bass, vocals, producer
https://zenekucko.com/06361
Visits: 14
Publication author
