Pietro Antonio Locatelli, a kiváló olasz hegedűvirtuóz és zeneszerző 1695-ben Bergamoban született, s 1764-ben Amszterdamban halt meg.
Rómában Corelli tanítványa volt, majd mint hegedűvirtuóz járta a világot. Számtalan városban megfordult, s végül Amszterdamban telepedett meg, ahol sokoldalú munkásságot fejtett ki: hegedűsként, elismert tanárként, s a kortárs zeneszerzők (Martini, Tartini, Vivaldi, Tessarini, Leclar) műveinek sajtó alá rendezője.
Az olasz hamgszeres irodalom Corellit követő korszakának egyik legkiemelkedőbb képviselője.
Munkáit nagyvonalú melodikus ötletesség, merész formáló készség (a szonátaforma egyik úttörője volt), s virtuóz, de egyúttal mélyen muzikális technikai fantázia jellemzi.
Galamb Zoltán lírai lemezismertetőjéből (ekultura.hu) idézek : “Lecsendültek a tétel utolsó hangjai. A zenészek a hangszerekhez emelték a vonóikat, ám nem tudtak belekezdeni a következő részbe, mert a muzsika hallatán köréjük gyűlt madarak az instrumentumokkal versengve dalolni kezdtek, és énekükkel akartak válaszolni a csodálatos, áradó dallamokra.
Ha jómagam nem lettem volna ott, el sem hinném, hogy ilyesmi megtörténhet, ám a jelenlévőknek bizonyosan egy életre szóló élményt jelentett a muzsika és az apró, szárnyas dalnokok egymásra találása.
Az épp saját hangjával kísérletező (vagyis már nemcsak másokat kísérő) Concentus Hungaricus Pietro Antonio Locatelli zenekari versenyműveinek első gyűjteményéből adta elő az első hat darabot. A művek a Pesti Vármegyeház díszudvarán akkoriban még rendszeres nyári komolyzenei koncertek keretében hangzottak el, ahol a rendkívüli szépségű akusztika és az ihletett előadás ritka összecsengésének lehettünk fültanúi, és pontosan tudom, hogy egy hangfelvétel mindehhez képest steril és tompa, valamit mégis visszaad az eredeti élményből.
Hiába az utalás a Harnoncourt-féle, autentikus hangszereken játszó muzsikusgárda nevére, a Concentus Hungaricus a hagyományos, a Magyarországon Tátrai Tibor, idegenben az I Musici képviselte felfogást választotta, ám azt oly tökélyre vitte – különösen ezen a lemezen –, hogy azt sem felülmúlni, sem megközelíteni nem könnyű feladat.
Ráadásul a hangmérnöki munka is szokatlanul jól sikerült a régebbi Hungaroton-kiadványokhoz képest, és legalábbis nem rosszabb, mint a nagy nemzetközi lemezkiadók sok, kilencvenes években készült korongja.
Maga a zene az érett olasz barokk minden erényét felvonultatja. A melódiák egyenesen a szívhez szólnak, az ellenpont-technikák rendre váltakoznak a különböző tételekben, és hol az antifonikus, hol a fúgaszerű szerkesztés lép előtérbe, a concertók esetében pedig egymást váltogatják a dúr és moll hangnemek. A művek legfontosabb jellegzetessége mégis az, hogy az egymással versengő hangszerek, hangszercsoportok szólamai már szinte mennyei harmóniákban olvadnak össze.
A szigorú szerkesztés és az éteri emelkedettség nem véletlenül jellemzi e concerto grossókat, hiszen egytől egyig egyházi versenyművek, és Arcangelo Corelli egy nemzedék előtti Opus 6-osának mintáit veszik át, ugyanakkor a kortárs olasz zeneszerzők hasonló munkáival együtt már a korai klasszicizmust készítik elő – minek révén két korstílus találkozásaként megismételhetetlen szépségű alkotás születik.”
A lemezen elhangzó művek:
1-5. Sonata Prima / F-dúr
01 – Sonata Prima in F major-I Allegro
02 – II Largo
03 – III allegro
04 – IV Largo
05 – V Allegro
06 – Concerto Secondo in C minor-I Adagio
07 – II Allegro
08 – III Largo
09 – IV Allegro
10 – V Allegro
11 – Concerto Terzo in B flat major-I Largo
12 – II Allegro
13 – III Largo
14 – Iv Vivace
15 – V Allegro
16 – Cncerto Quatro in E minor-I Adagio
17 – II Allegro
18 – III Largo
19 – IV Allegro
20 – Concerto Quinto in D major-I Largo
21 – II Allegro
22 – III Largo
23 – IV Allegro
24 – Concerto Sesto in C minor-I Adagio
25 – II Allegro
26 – III Largo
27 – IV Allegro
https://zenekucko.com/03975
Visits: 7
Publication author
