Texas blues: “Ez a stílus jóval lazább formája a zenélésnek, mint más blues irányzatok. A Texas blues ritmikája erőteljesebb, kifejezőbb. Ennek az erős ritmikus behatásnak sok összetevője van, talán az egyik leglényegesebb az, hogy Texas az olaj országa, a szegregációs különbségek talán az összes Déli államban itt voltak a legenyhébbek, mivel az olajiparban feketék és fehérek egymás mellett dolgoztak, és ha úgy hozta együtt énekeltek.
Ezáltal a blueszenészek, hogy közelebb érezhessék magukat a fehér munkatársaikhoz, a tradicionális blues zenét a fehérek szájízének megfelelően kezdték alakítani, de egyben a fekete zenei igényeket is ki akarták elégíteni.
Már a 20-as évek közepén készült lemezeknél észrevehető volt az erősebb ritmikai kifejezés úgyszintén a gitárjátékot sokkal intenzívebben kísérte a többi hangszer, mint ha az egész zenekar egyszerre szólózna és sokkal erőteljesebben improvizáltak, mint azt az ország más részein játszó blueszenészek tették.
Az 1920-as évek végén már világosan felismerhető volt, ki játszik Texas blues stílusban. A dalok versei közti hangszeres improvizációs játék több teret kapott, mint az összes más blues stílusban.
Az énekesek elöadásmódja is elütött a többi blues előadótól, mivel az egyszerű, csiszolatlan ének helyett a Texas blues stílusban játszó zenekarok gyakorlott énekesi szinten adták elő dalaikat.
A ritmus fokozódása, az erős, dinamikus kifejezési mód olyan rétegek közé is elvitte a bluest, akik nem kifejezetten rajongtak érte.
A Texas blues éneklési módja erősen merített a Country blues stílusából, vélik a kritikusok.
Míg a Blues más irányzataiban íródott dalok még mindig a szerző személyes benyomásairól és bánatáról szól, addig a Texas blues szerzők sokkal lazább témakörbe is elkalandoztak, vagyis nem csak balladaszerű verseket írtak.
A Texas bluest is a II. Világháború utáni években egy jelentős modernizálás érte. Ennél a stílusnál is megjelentek az erősítőkhöz kötött hangszerek és az új szerzők dalaikat sokkal jazzosebb ritmusra írták, mint az előző generációk szerzői.
A Texas blues ekkorra már annyira felfejlődőtt, hogy a zenekarokba mertek fúvós hangszereket is bevonni, majd az 1940-es évek vége felé meghívásos zenészekkel nagyzenekarokká nőtték ki magukat.” (Joe’s Blues Pages)
A számok:
A számok:
01. Johnny Winter – Ain’t Like Just Like A Woman [02:58]
02. Freddie King – Hideaway [02:29]
03. Clarence “Gatemouth” Brown – The Peeper [04:31]
04. Omar & The Howlers – Shake For Me [02:30]
05. Larry Garner – Last Encore [02:20]
06. Leadbelly – Good Morning Blues [02:54]
07. Storyville – Bitter Rain [05:55]
08. Lightin’ Hopkins – Katie May [02:59]
09. T-Bone Walker – Louisiana Bayou Drive [03:12]
10. Neal Black – Misery [05:01]
11. Jimmy Spacek – Sweet Texas Soul [04:06]
12. Marc Benno – Take It Back To Texas [05:19]
13. Rory Block – Come On In My Kitchen [03:12]
14. Long John Hunter – Road Hog [04:00]
15. Del Dragons – I Must Be Dreamin’ [02:56]
https://zenekucko.com/03544
Visits: 10
Publication author
“V.A. – Blues Story CD14: Le Texas blues (1998) PolyGram Records” bejegyzéshez egy hozzászólás