A blues hazai története a nyolcvanas években nagyjából a Hobo Blues Banddel volt egyenlő. Ezt az egyeduralmat a Kassák klubban éledező akusztikus bluesvonal sem törte meg, az évtized végére azonban felnőtt egy új, másként gondolkodó bluesgeneráció, mely a blues-rock helyett a műfaj finomabb, autentikusabb árnyalatait igyekezett a hazai közönségnek bemutatni. Mindenekelőtt a klasszikus chicagói (nagyvárosi) bluest. Ennek az új nemzedéknek volt a prominens képviselője a Palermo Boogie Gang, melynek muzsikusai később különböző más formációkban is feltűntek, s melynek repertoárja és szellemisége bluesmuzsikusok generációira hatott.
Mire ez az album megjelent, túl voltak sok mindenen. Régesrég elhagyta őket a zenekart alapító egyszemélyes showműsort adó Hagyó Béla, öt éve a klasszikus felállásukban játszottak, a kor egyik legtöbbet koncertező hazai csapata voltak, megkapták a legígéretesebb zenekarnak járó eMeRTON-díjat, s a műfaj számos világnagyságával (Champion Jack Dupree, Big Jay McNeely, Eb Davis, Magic Slim) örömzenéltek már együtt. Nem utolsósorban pedig két nagylemezen (Palermo Boogie Gang, 1990, Red Hot Blues, 1993) bizonyították, hogy remekül bánnak a standardekkel.
A Bottle Up And Go azonban mindenképpen újat hozott: mindenekelőtt abban, hogy az addig szinte kizárólag feldolgozásokat játszó zenekar nyolc saját szerzeménnyel rukkolt elő. Ráadásul számos első osztályú vendég (Dorogi Barbara, Ripoff Raskolnikov, Franco Toro, Gál Boogie Csaba, Sipeki Zoltán, Pribil György, Bényei György) erősítette soraikat. A korongon a Palermo Boogie Gang tagjai gyakorlatilag minden erényüket felsorakoztatták: színgazdag játék, biztos tempóérzék és hangszerkezelés, tökéletes összhang és egymás iránti tolerancia.
A zenekar ezzel a produkciójával jutott el a csúcsra, s bár készített még egy erős albumot (Anniversary, 1996), 1997 augusztusában feloszlott. A két frontember közül Fekete Jenő a Muddy Shoes-zal a hagyományosabb „fekete” vonalon maradt, Szabó Tamás szólóban és a Spo-Dee-O-Dee-val viszont azóta sokféle stílusban kipróbálta magát. (Jávorszky Béla Szilárd)
Köszönet baljan mesternek a remek lemezért!
A számok:
01 I Love You Honey 5:53
02 When Her Mama And Her Papa And Her Elder Sister Have All Gone 3:36
03 My Love’s Zydeco 3:48
04 Key To The Highway 3:06
05 Tell Me Mama 4:26
06 Walking Down Blues 5:15
07 I Missed You Baby 4:26
08 Robert’s Sunrise 5:40
09 The Sky Is Crying 4:23
10 Oh, Oh, Hugh 4:03
11 Rockin’ Chair Boogie 3:25
12 The Bourgeois Blues 2:51
13 Palermo Boogie 3:21
14 Special Rider 6:14
A zenészek:
Fekete „Black” Jenő – ének, gitár
Szabó Tamás – ének, harharmonika
Bacsa Gyula – billentyűsök
Kepes Róbert- basszusgitár
Mezőfi István – dob
+
Ripoff Raskolnikov – gitár, vokál, hegedű
Franco „Toro” Trisciuzzi – gitár, vokál
Dorogi Barbara – vokál
Gál Csaba „Boogie” – gitár, vokál
Bényei Tibor – tuba
Sipeki Zoltán – gitár
Pribil György – gitár
https://zenekucko.com/07880
Visits: 41
Publication author
