John Symon Asher Bruce (1943-2014) a skóciai Bishopbriggs-ben született. Tizenévesen már dzsesszbőgőn játszott, közben csellózni tanult a glasgow-i Királyi Skót Zene és Dráma Akadémián, ahonnan pont a dzsessz felé “elhajlása” miatt kellett távoznia.
1962-ben csatlakozott Alexis Korner nagyhatású Blues Incorporated nevű londoni együtteséhez, amelyben többek közt Charlie Watts, a Rolling Stones dobosa is megfordult.
1963-ban a zenekar két másik tagjával, az orgonista Graham Bonddal és a dobos Ginger Bakerrel, illetve John McLaughlin gitárossal alakított dzsessz-blues kvartettet, ebből lett a Graham Bond Organisation nevű rhythm&blues együttes, amelyben Bruce már elektromos basszusgitáron játszott.
A szépreményű zenekarban rövid időn belül állandósultak a drogproblémák és a személyes ellentétek: Bruce annyira nem jött ki a legendásan kiállhatatlan természetű Bakerrel, hogy 1965-ben távozott. Ezután meghívást kapott Marvin Gaye turnézenekarába, amit visszautasított, helyette csatlakozott John Mayall akkori formációjához, a Bluesbreakers-hez (annak a John McVie-nek a helyét vette át itt, aki ezután belépett az alakulóban lévő Fleetwood Mac-be.)
Bruce Mayall mellett játszott együtt először Eric Claptonnal, korabeli nyilatkozatai alapján már elsőre teljesen el volt ájulva a gitártudásától. “Soha senkit nem hallottam még így játszani” – mondta többször.
A duó hamar összeszokott, a zenéről való gondolkodásmódjuk szinte teljesen megegyezett, és mivel a Bluesbreakers nem sok kibontakozási lehetőséget nyújtott tehetségüknek, 1966-ban kiléptek.
Baker Manfred Mann népszerű együtteséhez csapódott, majd Clapton meggyőzte, hogy ássa el a csatabárdot Bakerrel és alapítsanak közösen zenekart, ez lett a Cream.
A trió hiába létezett csupán két és fél évig, ez idő alatt négy nagylemezt készítettek, és pszichedéliába oltott kemény bluesrockjukkal örökre beírták magukat a könnyűzene történelmébe, alapvető hatást gyakoroltak mind a hard rockra, mind a progresszív rockra.
A Cream nem az egyéniségekről szólt, mindhárman részt vettek a teljes dalszerzési folyamatban, egységként voltak erősek. Bruce és Clapton körülbelül fele-fele arányban énekeltek, de a két legnagyobb slágerük, a Sunshine Of Your Love és a White Room az előbbihez fűződik.
A trió feloszlása persze pont az erős egyéniségek, és főként Bruce és Baker kiújuló viszálykodása miatt elkerülhetetlenül bekövetkezett.
1968-tól Bruce szólókarrierbe kezdett, első lemeze már a következő évben megjelent, ezzel, és az idén márciusban megjelent Silver Rails-szel együtt összesen 14 stúdióalbumot készített.
Számos hozzá hasonló kaliberű zenészekkel alakított rövid életű formáció mellett zenélt többek közt Frank Zappával, Lou Reeddel (a Berlin albumon), a Mahavishnu Orchestrával, Gary Moore-ral és Ringo Starr-ral, sőt, Ginger Bakerrel is felvett egy albumot, ami 1990 elején jelent meg.
A Creamet 1993-ban iktatták be a Rock And Rol Hall Of Fame-be, Grammy Életműdíjat pedig 2006-ban kapott a három zenész, miután előző évben néhány koncertre összeállt a legendás formáció. Az évtizedekig drogfüggő Bruce-nál 2003-ban diagnosztizáltak májrákot, egy sikeretlen műtét után végül több mint egy évtizedig, egészen haláláig küzdött a betegséggel. Családja körében hunyt el, 71 éves volt. (recorder.blog.hu)
Ez a remek válogatás áttekintést ad pályafutásáról.
A számok:
01 Tales Of Brave Ulysses 2:53
02 SWLABR 2:34
03 White Room 3:09
04 Politician 4:15
05 As You Said 4:23
06 Never Tell Your Mother She’s Out Of Tune 3:40
07 Theme For An Imaginary Western 3:28
08 Tickets To Waterfalls 3:02
09 Spoonful 6:35
10 Weird Of Hermiston 2:21
11 Rope Ladder To The Moon 2:53
12 He The Richmond 3:37
13 The Clearout 2:38
14 I Feel Free 2:55
15 Folk Song 4:17
16 Golden Days 5:08
17 Running Through Our Hands 4:12
18 Keep It Down 3:42
19 Keep On Wondering 3:05
20 Sunshine Of Your Love 4:13
https://zenekucko.com/07932
Visits: 13
Publication author
