Roger Waters – Is This the Life We Really Want? (2017) Columbia Records

Huszonöt évet kellett várnia annak a rajongónak, aki a hetvenes évek – és talán minden idők – legnagyobb progresszív rock bandája, a Pink Floyd fő zeneszerzőjének az újabb stúdióalbumát szerette volna végre a kezébe fogni. 2017. Június 2-án aztán megérkezett a Columbia Records gondozásában Roger Waters negyedik sorlemeze “Is This The Life We Really Want?” címmel, a brit ikon mellett végig kitartók pedig most vakarhatják a fejüket és a korong címének parafrázisával élve merenghetnek el a dalok felett: “tényleg ez az a lemez, amit igazán akartunk?”

Amikor a ’80-as évek közepén Roger Waters belefáradt az egész zenekarosdiba és kvázi feloszlatta a bandáját, legnagyobb meglepetésére a maradék két tag (David Gilmour gitáros-énekes és Nick Mason dobos) a legkevésbé sem volt hajlandó búcsút mondani a fejőstehénként funkcionáló márkanévnek, sőt. Ismét beemelték a zenekarba (legalábbis formálisan) Richard Wright billentyűst, akit még Waters ebrudalt ki a csapatból a “The Wall” album felvételeinél és szépen folytatták azt, amit a hatvanas évek közepén kezdtek el.

Innentől kezdve két Pink Floyd létezett a pereskedésekkel, fenyegetésekkel és jogi eljárásokkal teletűzdelt (és a rocktörténelem legjobban dokumentált) karrierjében: Waters három szólólemezzel jelentkezett, melyek nyílegyenes folytatásai voltak az 1979-es “The Wall” konceptalbumnak, míg Gilmourék szépen lassan átvedlettek egy ártalmatlan, luxusautók reklámjába is simán beférő, felső-középosztálybeli törzsközönséggel rendelkező sztárzenekarrá.

Rendkívül érdekes volt megfigyelni, hogy a két tábor mire jut egymás nélkül a dalszerzés terén és hiába volt a Pink Floyd aranykorszakának megkérdőjelezhetetlen vezetője Roger Waters, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a stúdióban bizony Gilmourék teljesítettek jobban. A hármójuk által készített két korong slágeresebb, de valahogy mégis izgalmasabb és érdekesebb volt, mint Waters monomániásan és egyre beszűkültebb módon egy stílusban, rendszeresen ismétlődő és fájdalmasan kiismerhető eszközkészlettel létrehozott három anyaga.

Mintha a két brigád teljesítményéből pont a másiké hiányzott volna: a hivatalos Pink Floyd dalaiból Waters hisztériája, veszélyessége és nyersesége, míg Waters lemezeiből a koncentráltság, a fegyelem és az összeszedettség. Ezt Waters is észrevehette, mert 1992-es “Amused To Death” albumát követően ráállt a múltidéző világ körüli turnék spiráljára (operalemezét most inkább hagyjuk), új szerzői produkcióval nem is jelentkezett.

Persze az évek múlásával elérkezett a várva várt kibékülés is a kétezres évek derekán, melyet azonban nem követett semmilyen közös munka, sőt, Richard Wright halálával a Pink Floyd-történet most már hivatalosan is lezártnak tekinthető (a 2014-es “The Endless River” is inkább értelmezhető egyfajta tiszteletadásként a hatvanöt éves korában távozott billentyűs felé, mintsem rendes soralbumként).
…
Az “Is This The Life We Really Want?” korong nem tartalmaz mást, mint az 1975 és az 1983 között kiadott négy Pink Floyd album hangmintáit, továbbá a már ismert dalok kicsit átvariált, néhol megváltoztatott verzióit.

Konkrét nóták, gitár- és zongoramenetek, énekdallamok, hangszerelési megoldások köszönnek vissza, a brit rockbanda életművét kívülről ismerők számára dalcímre pontosan megmondhatóan. Mintha valaki összekutyulta volna ennek a négy korongnak a zenei tartalmát, új szövegeket írt volna rájuk és kiadta volna ezeket egy friss alkotásként. Illetve pontosan ez is történt: csak éppen hiányzik a másik három tag teljesítménye. Gilmour gitármunkája és Wright billentyűfutamai, szintetizátorszőnyege nélkül bizony ez amolyan Tesco-gazdaságos Pink Floyd utánérzés marad, bármennyire is igyekszik Nigel Godrich producer visszavarázsolni a hetvenes évek hangzását és mágiáját.

Ez bizony pofon a javából: igaz, Waters saját magától nyúl (van honnan, lássuk be), de egyik zenei hősömtől ez a produkció szinte értelmezhetetlen. Ha ráadásul még az új Twin Peaks sorozatban is csalódnom kell, akkor 2017 felőlem elmehet az összes szent tehenével a csudába. (Kovenant, rozsdagyar.blog.hu)

A számok:
1. When We Were Young 1:38
2. Déjà Vu 4:27
3. The Last Refugee 4:12
4. Picture That 6:47
5. Broken Bones 4:57
6. Is This the Life We Really Want? 5:55
7. Bird in a Gale 5:31
8. The Most Beautiful Girl In The World 6:09
9. Smell the Roses 5:15
10. Wait for Her 4:56
11. Oceans Apart 1:07
12. A Part of Me Died 3:12

A zenészek:
Roger Waters – vocals, acoustic guitar, bass guitar
Nigel Godrich – keyboards, guitar, sound collages, arrangements
Gus Seyffert – guitar, keyboards, bass guitar
Jonathan Wilson – guitar, keyboards
Roger Joseph Manning, Jr. – keyboards
Lee Pardini – keyboards
Joey Waronker – drums
Jessica Wolfe – vocals
Holly Laessig – vocals

https://zenekucko.com/07931

Visits: 16