Tom Petty (1950 – 2017)
“A road movie mellett van még olyan, sajátosan amerikai műfaj, ami számunkra különösen vonzó, még akkor is, ha nem tudjuk a maga teljességében élvezni. Ez a road music.
Persze Európában is lehet vezetni ezer és ezer kilométeren keresztül, de utunk szinte mindig modernizált, ritkán zavartalan. Mert ott vannak a városok, amik szinte folyamatosan váltják egymást, ott vannak a kivilágított benzinkutak, és persze a többi autós.
Amerikában azonban számtalan államban lehet úgy autózni – főként Délen –, ahol a sofőrön, a kocsin és az úton kívül semmi sincs. Egyenes betonszalag, ami beleveszik az éjszakába, sehol egy benzinkút, városok meg pláne nem, csak az éjszaka borul ránk, a motor egyenletesen morog, és ilyenkor tényleg nem lehet mást csinálni, mint zenét hallgatni.
Mondjuk az 1950. október 20-án született Tom Pettyt, a Heartbreakers nevű banda vezetőjét, aki most jelentkezik harmadik szólóalbumával. Több oknál fogva is különbözik a szólólemez a Tom Petty and The Heartbreakers lemezeitől.
Első, és talán a legfontosabb a közreműködői csapat. A producer ugyanis nem más, mint Jeff Lynne, az ELO agytrösztje, és Petty régi bűntársa (hisz ugye ott volt a Traveling Wilburys nevű szuperformáció Pettyvel, Lynne-nel, George Harrisonnal és Roy Orbisonnal), aki nem csak producálta az albumot, hanem természetesen basszusgitáron is játszik.
Petty sokszínű, mégis nagyon koherens albumot készített, amiben külön öröm a roppant letisztult hangzás. Lynne-től megszoktuk a burjánzó, telt soundot, ami már az első taktusok után azonnal felismerhető.
Természetesen itt is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az album az ő irányítása alatt készült, de roppant visszafogottan. Petty letisztult, countryba, bluesba, néhol ős rock and rollba hajló dalaihoz istenien passzol a meleg, tiszta, de nem steril sound.
A lemezen nincs két ugyanolyan nóta, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lenne egységes. Petty dalai lamentálóak, szomorkásak, egyszerűek, és befelé fordulók. Ennek ellenére – vagy talán éppen emiatt – roppant sokszínű.
Visszaköszön nemcsak a ZZ Top, hanem a The Eagles, a Beatles, Dylan, az ELO, és persze azért a Heartbreakers is.
Elveszett szerelem, otthonkeresés, az út magányossága, az éjszaka sötétje uralják az albumot, és valóban isteni partner az úton. De nem nappal, dehogy. Hanem éjjel, amikor a sötétbe csak be-bevillan egy szembejövő kocsi fényszórója, hogy utána hosszú kilométereken keresztül semmi se szakítsa félbe a magányos utat, amelyhez tökéletes zenei társ Petty elsőrangú, Highway Companion lemeze.” (Varga Bálint, Ekultura.hu)
A számok:
1. Saving Grace
2. Square One
3. Flirting With Time
4. Down South
5. Jack
6. Turn This Car Around
7. Big Weekend
8. Night Driver
9. Damaged By Love
10. This Old Town
11. Ankle Deep
12. The Golden Rose
A zenészek:
Tom Petty – lead and backing vocals, guitars (rhythm, 12-string, bass guitar on “Square One”, lead on “Jack”), drums, harmonica, electric piano on “Night Driver”, keyboards on “Jack”, producer
Mike Campbell – guitars (lead, 12-string), vibraphone on “The Golden Rose”, producer
Jeff Lynne – guitars (bass, rhythm), keyboards, backing vocals, autoharp on “Ankle Deep”, producer
https://zenekucko.com/03078
Visits: 11
Publication author
