A zenetörténet legjobb folk-punk zenekara, a The Pogues hivatalosan ugyan 1996-ig működött, de igazán csak az 1991-ig tartó periódusa érdekes, amíg az ír származású Shane MacGowan volt a frontember. Az együttest a hajdani punk csávó, a Nipple Erectors, illetve The Nips nevű “punkabilly” zenekarokat megjárt Shane MacGowan alapította 1982-ben PogueMahone (ír keltául: “Nyald ki a seggem!”) néven, amit a rádiók bojkottja miatt kénytelen volt The Poguesra rövidíteni. Az első három nagylemez (Red Roses For Me – 1984, Rum Sodomy & The Lash – 1985, If I Should Fall From Grace With God – 1998) során zenészei és dalai egyre többen és egyre jobbak lettek, aztán az 1989-es Peace And Love már visszaesést hozott, a Joe Strummer (The Clash) produceri segédletével készített Hell’s Ditch (1990) pedig az erejét még egyszer utoljára összeszedő frontembert és zenekart mutatott, aztán bomlás, leépülés, Shane közepes szólólemezei Popes nevű új kísérőzenekarával (aki ott volt az alkoholzombie 1998-as, katasztrofális Sziget-fellépésen, tudja, mire gondolok), és a még azoknál is kevésbé izgalmas lemezek a Pogues maradék tagságától (a korábbi másodénekes, a pikulás Spider Stacy próbált ott frontember lenni, de nem volt rá alkalmas).
Emlékezzünk hát csak a szépre, a 91 előtti évekre. (Déri Zsolt, est.hu)
A dalok:
1. Streams Of Whiskey
2. A Pair Of Brown Eyes
3. Dirty Old Town
4. Sally Maclennane
5. Dingle Regatta
6. Turkish Song Of The Damned
7. Metropolis
8. Thousands Are Sailing
9. A Rainy Night In Soho
10. Misty Morning Albert Bridge
11. I’m A Man You Don’t Meet Every Day
12. Gridlock
13. Young Ned Of The Hill
14. Tuesday Morning
15. Paris St. Germaine
16. Drunken Boat
17. Love You Til The End
https://zenekucko.com/05317
Visits: 13
Publication author
