Diana Krall, az 1964. november 16-án született kanadai zongorista-énekesnő elég sokáig várt egy Best of válogatáslemez megjelentetésével. 1989. óta ez a tizenharmadik albuma, és ma már a kortárs zenei élet (beleértve a jazzt is) egyik meghatározó alakjaként tartják számon. Csak érdekességként említem meg, hogy férje Elvis Costello.
Varga Bálint (ekultura.hu) írta az album megjelenésekor: “Egy válogatáslemez, aminek láttán nem csóválja az ember a fejét: erre most meg akkor mi szükség volt? Ugyanis Diana Krall első albuma 14 éve jelent meg, azóta a háta mögött van még tizenkettő. Láttunk előadókat, akiknek négy, közepesen sikeres albuma után már jött is a Best of, viszont egy slágere volt, és azt se ő írta. Namost Krallnál ugye nem ez a helyzet. Azon most lépjünk túl, hogy ha valaki megdolgozott a sikerért, akkor ő az. Meg azon is, hogy megérdemelte. Ez már rég nem kérdés. Krall a kortárs zenei élet (szándékosan nem szűkítem csak a jazzre) egyik legmeghatározóbb alakja. Mindössze egy kérdésben folyik vita már jó ideje. Jobban énekel, mint zongorázik? Jobban zongorázik, mint énekel? Mindkettőt egyformán jól csinálja, a legjobban. Erre ékes példa ez a régóta várt válogatáslemez.
A „Peel Me A Grape”-ben úgy énekel, hogy az ember térde összecsuklik. A „Frim Fram Sauce”-ban meg jobban zongorázik, mint példaképe, Nat King Cole. Minden nóta helyet kapott, aminek helyet kellett kapnia. Egyet kivéve, és ezt talán nem csak én hiányolom. Nevezetesen a „Boulevard of Broken Dreams”, ami, lássuk be, a legdögösebb nótája, amíg csak él. Ezen felül különös módon egyetlen felvétel sem került fel a The Girl in the Other Room című albumról, amit szintén fájlalok, de nem bánkódnom kell, hanem örvendeznem. Hiszen az album felöleli a pianista énekesnő tíz évét, amit a Verve-nél töltött el. És micsoda tíz év volt ez! Jobbnál jobb albumok, olyan művészi és előadói fejlődés, hogy az ember csak huhog, egy (meg még egy) frenetikus koncertlemez, saját dalok, nagyzenekar, trió, melankólia – és végtelenül szexis dögösség.
Ennek a tíz évnek az összefoglalója az album. Amin három, korábban kiadatlan felvétel is helyet kapott. Köztük az „Only the Lonely”, ami nem tévesztendő össze Roy Orbison azonos című dalával, valamint a „The Heart of Saturday Night”, aminek szerzője Tom Waits, akitől Krall az A Girl in the Other Room című lemezen már elénekelte a „Temptation”-t, de ebbe ne menjünk bele. Mert azt meg kell hallgatni. Mit ragozzam még? Aki nem ismeri Krallt, az most induljon el megvenni, mert nem fog csalódni. Vagy ha mégis, akkor vigye vissza a boltba az albumot, és hazafele ugorjon be az orvosához. Aki meg ismeri, szintén ne fogja vissza magát, mert nem kell tökölni azzal, hogy csináljon egy saját Best of albumot. A hiányosságai ellenére ugyanis ez a tökéletes válogatásalbum, ami bemutatja a legjobb énekesnőt, Diana Krallt. És kész.”
A dalok:
1. ‘S Wonderful
2. Peel Me A Grape
3. Pick Yourself Up
4. Frim Fram Sauce
5. You Go To My Head
6. Let’s Fall In Love
7. The Look Of Love
8. East of the Sun [and West of the Moon]
9. I’ve Got You Under My Skin
10. All or Nothing At All
11. Only The Lonely
12. Let’s Face the Music and Dance
13. The Heart of Saturday Night
14. Little Girl Blue
15. Fly Me to the Moon
https://zenekucko.com/05668
Visits: 17
Publication author
“Diana Krall – The Very Best Of (2007) Verve Records” bejegyzéshez egy hozzászólás