Cat Power (Charlyn „Chan” Marshall, 1972) hatodik nagylemeze.
Szegény édesapám, Isten nyugosztalja, gyermekkoromban mindig noszogatott: tanulj fiam nyelveket, ahány nyelv, annyi ember.
Valószínűleg igaza volt, bár a magyaron kívül más nyelven ő sem beszélt, de nem sikerült rávennie a nyelvtanulásra. Mivel hamar rájöttem, hogy az érdeklődési körömbe tartozó, magyar nyelven megjelent könyvek elolvasására sincs esélyem, utazni pedig soha nem szerettem, maradtam a magyar nyelvnél. (Persze erre nem vagyok büszke, de nem is szégyellem magam.)
Néha azonban, amikor minőségi dalszerző-énekesek lemezeit hallgatom, sajnálom, hogy elmulasztottam megszerezni az idegen nyelveken szólók megértésének képességét.
Cat Power lemezeinek hallgatásakor ez a gondolat mindig megfordul a fejemben.
“Cat Power azoknak való, akik szeretnek egyedül teázni otthon éjjel, vagy szívesen ücsörögnek józanul valami félig kihalt bárban. Mindig ez jut eszembe a macskás néven alkotó Chan Marshall zenéjéről…” (Tóth Dorottya, langologitarok.hu)
A kiszámíthatatlan, nyughatatlan természetű és a különböző függőségektől szenvedő Cat Power koraszülöttként jött a világra, aminek következtében majdnem vak és süket maradt. Szülei elváltak, aztán tinédzserkorában anyjától, 18 éves kora után pedig apjától lépett le, és New York-ba ment. Itt kezdődött a karrierje, és 95-től 2003-ig 6 nagylemezt jelentetett meg, majd az igazi áttörést és elismerést a 2006-os The Greatest albuma hozta el. A siker ellenére, vagy pont a túlzott figyelem miatt elhatalmasodott rajta az évek óta meglévő depressziója, és alkohol, drog, és magánéleti problémái. A turnét lemondta, és 2008-ig nem sokat lehetett róla hallani, amikor kijött a két dal kivételével csak feldolgozásokat tartalmazó Jukebox. Tavaly pedig megjelent az elektrós beütésű Sun, aminek az utóélete is hasonlóan szerencsétlen, mint a Greatest lemezé, mivel Chan többször is kórházba került súlyos allergiás rohamokkal. Mindenesetre a hosszú barna haj ment, a rövid platinaszőke jött, és hiába a lemondott turnéállomások, az énekesnő instagramos fotóinak tanúsága szerint ezúttal élni akar.
“A Liz Phairhez és PJ Harvey-hoz foghatóan vadóc, szedett-vedett kezdetek, majd az azt követő szomorkás, gitárprüntyögtetős korszak végeztével teljesen beérett a Cat Power-hangzás, letisztult lett a dalpark és nagyon erős, határozott a megszólalás. Eddig a gitár volt Marshall fő hangszere, ezúttal azonban a zongora kapott domináns szerepet, viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lenne változatos hangszerelésű a lemez (akad gerjedős rockdal, hegedűszólós-szimfonikus ballada és akusztikus gitáros szerzemény egyaránt). A fő újdonság, hogy öt dal kivételével mindent Chan Marshall játszott fel. A Dirty Three-ből és a Nick Cave-féle Bad Seedsből ismerős Warren Ellis hegedűje a sztárvendég, David Campbell vonóshangszerelése pedig a luxus ezen a minimállemezen. A szuggesztív (néha Sinéad O`Connorra emlékeztető) hang, a több szólamú, izgalmas vokálmegoldások, a bujkáló játékosság, a szomorúság mögül előtörő elementáris szabadságélmény énekes megvalósítása a lemez nagy erénye, a dalszövegekből sugárzó életerő a másik, de a csúcs mindenképpen a briliáns dalszerzés. Chan Marshall többször Neil Young-i magasságokba jut, márpedig ebben a kategóriában ennél többet aligha mondhat el bárki magáról.” (est.hu)
A dalok:
01. I Don’t Blame You – 3:05
02. Free – 3:34
03. Good Woman – 3:58
04. Speak for Me – 3:04
05. Werewolf (Michael Hurley) – 4:08
06. Fool – 3:49
07. He War – 3:31
08. Shaking Paper – 4:36
09. Babydoll – 2:56
10. Maybe Not – 4:19
11. Names – 4:50
12. Half of You ” – 2:42
13. Keep on Runnin’ (John Lee Hooker) – 3:51
14. Evolution – 4:44
https://zenekucko.com/05221
Visits: 5
Publication author
