Donovan – Essential Donovan [2 CD] (2012) Sony Music

Donovan Philips Leitch néven Skóciában, Glasgow-ban született 1946. május 10-én, majd családjával áttelepült Angliába. Tizennégy évesen kezdett gitározni, néhány évvel később barátjával Gypsy Dave-vel bebarangolták az Egyesült Királyságot, és mindenhol felléptek, ahol csak alkalmuk nyílt rá.
Az óceán túlsó partján zenélő Pete Seeger és Bob Dylan nyomdokaiban indult el, de hatott rá a Beatles zenéje is. Tizennyolc évesen készítette első demofelvételét. 1965-ben a Ready Steady Go című televíziós műsorban országosan is ismert lett. Akkoriban karolta fel őt Mickie Most, aki az egyik legmenőbb menedzser volt a ködös Albionban, egyebek között az Animalst tette hallatlanul népszerűvé. Debütáló lemeze a Catch the Wind, bekerült a Top Five dalai közé.

Következő sikerdala a Colours után meghívást kapott a newporti folkfesztiválra. A The Ballad of a Crystal Man, a Universal Soldier, a Hey Gip, a Donna, Donna című dalai egy egész nemzedék életérzését fejezték ki. Joan Baez a Turquise-t, Eric Burdon a Hey Gypet dolgozta fel, nagy sikerrel. A britek úgy gondolták, Donovan muzsikája méltó válasz a “bevehetetlen” amerikaiaknak, és felveszi a versenyt Bob Dylan sikereivel. A hasonlóságok ellenére azonban nyilvánvalóak voltak a különbségek közte és tengerentúli pályatársa között. A mondanivaló, a hangszín kevésbé volt érdes, dallamai is lágyabbak, azaz poposabbak voltak. “Nem bárd, inkább trubadúr” – mondták róla zenésztársai. Donovan brit hippiként a virágok “nyelvén” szelídebben tiltakozott és dacolt, de abban mindenképpen hasonlított az “igaziakra”, hogy nem utasította el a kábítószert.

Az idő múlásával még forrongóbb dalai is egyre simábbak lettek. A Mellow Yellow, a Jenniffer, Juniper vagy a Sunshine Superman már ebben a hangulatban született. A Mellow Yellow és a Sunshine Superman mindenütt diadalt aratott, utóbbi több listát vezetett. 1966-ban ő volt az első profi zenész, akit marihuána birtoklásáért a rendőrség letartóztatott. Ez az incidens hosszú időre lehetetlenné tette, hogy az Egyesült Államokban koncertezzen, így sajnálatos módon lecsúszott a legendás Monterey Pop Fesztiváltól. Barátságot kötött Paul McCartneyval, aki meghívta az Abbey Road Stúdióba egy közös zenélésre. Donovan az A Day in the Life felvételén szerepelt, amely a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band lemez utolsó dala, de közreműködött a Yellow Submarine szövegének megírásában is.

A nagy évtized végére is jutottak még szép sikereiből: az akkor rekord hosszúságúnak számító, mintegy hétperces Atlantis vagy a Hurdy Gurdy Man egyaránt listára kerültek 1968-ban. A Hurdy Gurdy Man érdekessége, hogy ezen a felvételen együtt játszott a majdani Led Zeppelin három tagjával, Jimmy Page-dzsel, John Paul Jones-szal és John Bonhammal. A Beatles nyomában 1968-ban kapcsolatba került a keleti vallásfilozófiákkal, ellátogatott Indiába Maharisi Mahes jógi iskolájába. A hetvenes években a virággyermekek, a szelíd motorosok eltűnésével Donovan is lemaradt a versenyben. Ebben közrejátszhatott, hogy addigra megszakadt kapcsolata Mickie Mosttal. Filmekkel kárpótolta magát: Zeffirelli Nap fivér, Hold nővér című filmjének zeneszerzője volt.

A felejthető nyolcvanas évek után a kilencvenes években beleerősített. Ehhez kellett azonban egy jó lemez is, az éppen húsz évvel ezelőtt megjelent Sutras. Utána ismét nosztalgialemezek következtek egészen 2004-ig, amikor a Beat Caféval hívta fel a figyelmet magára. 2008-ban jelent meg és nagy tetszést aratott életművét bemutató DVD-je, amely ritka vagy soha nem hallott felvételeket is tartalmaz. A lemez címe egyik leghíresebb dala nyomán: Sunshine Superman – The Journey of Donovan.

2009/2010-ben indult utolsó világturnéjára, amelyen a Ritual Groove című lemezét népszerűsítette. 2009-ben, szomorúságára, nem Nagy-Britanniától kapott elismerést, hanem a franciáktól, ugyanis neki ítélték a legmagasabb francia állami kulturális kitüntetést, a Művészet és Irodalom Rendje tiszti fokozatát sikeres pályafutásának elismeréseként. 2012-ben felvették a Rock and Roll Hírességei Csarnokának tagjai közé, 2014-ben bekerült a Dalszerzők Hírességeinek Csarnokába is. Magyarországon a nyolcvanas évek elején kétszer is koncertezett. (MTI)