Lenny Breau – Five O’clock Bells & Mo’ Breau (1987) Genes Records

Lenny Breau

Lenny Breau (1941-1984) nevét méltatlanul keveset hallani itthon. Zenész körökben is ritkán jön szóba, ha szóba jön egyáltalán. Valami ismeretlen, rejtélyes oknál fogva a huszadik század talán egyik legnagyobb gitárosát szinte senki nem ismeri Magyarországon.
Lenny 1941, augusztus 5-én született, a Maine állambeli Auburnben. Szülei, Harold ”Hal Lone Pine” Breau és Betty Cody, hivatásos country és „western” zenészek voltak, akik a harmincas évek közepétől egészen a hetvenes évekig felvételeket készítettek és turnéztak Amerika szerte. Lenny nyolc évesen kezdett gitározni és tizennégy évesen már mint szólista szerepelt szülei zenekarában, ”Lone Pine Junior” néven. Tizenöt éves korában vette fel első próbálkozásait Maineben. A felvételeket halála után, ”Boy Wonder” címmel jelentették meg.
1959-ben egy közös fellépésük után Lenny-t apja felpofozta, amiért improvizálni mert a színpadon. Ironikus módon, ez a jelenet indította el a fiatal Lenny-t a jazz, az improvizatív zene irányába. Lenny hamarosan megalapította saját trióját az énekes/színész Don Francks-szel és Eon Henstridge nagybőgőssel ”Three” néven. A trió fellépett Torontoban, Ottawában és New York City-ben is. A formáció zenéje hallható az 1962-es ”Toronto Jazz” című filmben. Felléptek különböző klubokban és tv showkban, végül ”The Lenny Breau Show” címmel a gitáros saját műsort is vezetett. Lenny tanított, felvételeket készített és publikált a ”Guitar Player Magazine”-ban. Utolsó éveiben csináltatott magának egy-egy hét húros akusztikus és elektromos gitárt.
Lenny stílusára rendkívül sok zenész és zenei műfaj volt hatással Chet Atkinstől és a country-tól elkezdve, a flamencón és a klasszikus zenén keresztül egészen a jazzig, azon belül leginkább Bill Evansig. Tökéletesen zongoraszerű harmóniákat fogott a gitáron, úgy ahogy előtte és utána sem tette senki. A Lenny Breau féle harmóniák önmagukban is figyelemre méltóak és meghökkentőek, ráadásul az általa kidolgozott különleges üveghang technikával ezek az akkordok gyakran felhangokban, hárfára emlékeztető hangon szólalnak meg.
1984, augusztus 12-én Lenny-t holtan találták Los Angelesi úszómedencéjében. A gyilkosság első számú gyanúsítottja Lenny felesége, Jewel Breau volt, az ügyet azonban a mai napig nem sikerült tisztázni. 1999-ben ”The Genius of Lenny Breau” címmel Emily Hughes, Lenny lánya készített filmet a rendkívüli zenészről, amelyben olyan nagyságok emlékeznek rá mély tisztelettel és rajongással, mint George Benson, Pat Metheny, Ted Greene és Leonard Cohen.  (jazznoise.eu)

Ezen az albumon két korábbi, az az Adelphi Records-nál megjelent nagylemeze hallható: az 1979-es Five O’clock Bells, és az 1981-es Mo’ Breau.

Five O’Clock Bells (1979) 
01. Days of Wine and Roses (Henry Mancini, Johnny Mercer) – 4:37 
02. Toronto (Lenny Breau) – 5:46 
03. Amy (For Cinde) (Breau) – 2:26 
04. Other Places, Other Times (Breau) – 4:22 
05. Five O’Clock Bells (Breau) – 3:15 
06. Little Blues (Breau) – 3:44 
07. My Funny Valentine (Richard Rodgers, Lorenz Hart) – 6:12 
08. Visions (McCoy Tyner) – 6:08 
Lenny Breau – guitar, vocals

Mo’ Breau (1981) 
01.Ebony Queen/Pam’s Pad (McCoy Tyner / Lenny Breau) – 7:30 
02. Autumn Leaves (Joseph Kosma, Johnny Mercer, Jacques Prévert) – 2:01 
03. …But Beautiful (Jimmy Van Heusen, Johnny Burke) – 5:04 
04. Emily (Johnny Mandel, Johnny Mercer) – 3:40 
05. New York City (Breau) – 5:04 
06. I Remember Hank (Breau) – 5:18 
07. Marlborough Street (Breau) – 2:06 
08. Lone Pine (Breau) – 4:02 
Lenny Breau – guitar, vocals

https://tinyurl.com/y5zej96z

0

Visits: 9

Publication author

offline 2 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Lenny Breau – Five O’clock Bells & Mo’ Breau (1987) Genes Records

” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

kilenc + tizenhat =

Password generation