Újabb két évnek kellett eltelnie, hogy a The Alan Parsons Project megjelentesse hetedik stúdió albumát, vagyis időgépünkkel 1984-ben járunk.
Azt hiszem, hogy senki sem fog meglepődni az előző hat lemez után, hogy ez a hetedik is valamilyen koncepció mentén egy adott gondolatot képvisel, próbál bemutatni a művészek nézőpontja szerint. Nos ez a koncepció ebben az albumban az iparban alkalmazott tudományos felfedezéseknek az emberek általi félreértése vagy csak egyszerűen a meg nem értése áll. Bár anyagilag meg a különféle listákon elért helyek tekintetében az album kifejezetten sikeresnek mondható (sokan az APP utolsó sikeres albumának tekintik, de ők bizonyára nem ismerik a Gaudi-t) nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Persze remek számok vannak a lemezen és gyakorlatilag minden szám hozza a kötelező APP érzést, én akár hányszor meghallgatom nekem mindig hiányzik belőle valami. Amúgy Woolfson-t az angliai Imperial Chemical Industries Billingham-i telepén tett látogatás inspirálta a munkára, sőt az album borítóját is itt az Ammónia sugárúton lőtték (lásd a nyolcadik számot: Pipeline).
Vegyészmérnökként és látva korunk (kivált a magyar) természettudományos oktatásának ‘sikerét’ tökéletesen megértem a lemez koncepcióját, hiszen a neten hömpölygő félreértések, féligazságok mind abból fakadnak, hogy az ‘átlag emberek’ (természetesen tisztelet a kivételnek), de sokszor még a magasan képzett, de a természettudományokban erős kihívásokkal küszködők is egyáltalán nem tudják azt, hogyan működik a körülöttük lévő világ. A matematika a fizika a kémia és a biológia (és persze egy csomó más dolog) ismereteinek hiánya teszi az embereket kiszolgáltatottá a különféle innen-onnan származó ‘igazságokkal’ szemben. És tudom én, hogy ezeknek a ‘tudományoknak’ a tanítása nem sokat segít sem az általános sem a középiskolákban de tanulni, ismereteket szerezni sohasem késő ezért had osszak meg veletek egy idevágó könyvet John Gribbin (angol asztrofizikus) tollából: “A természettudományokról mindenkinek” (ha megtetszett, akkor olvasgassátok Gribbin egyéb könyveit is, érdemes).
Ez a könyv mindazoknak íródott, akik érdeklődnek ugyan a természettudományok iránt, de nem látják igazán az egyes tudományágak közti összefüggéseket. Azoknak, akiket vonzanak az ismeretek, de nem értik a tudományos szakzsargont, akik szeretnék megérteni a biológiát, a kémiát, sőt a kvantumfizikát is, de fogalmuk sincs, hol lehetne elkezdeni a velük való ismerkedést.
Olvassatok, tanuljatok, ismerjétek meg a világ működését és a világ jobb hely lesz!
Néhány hete a barátaimtól kaptam pár üveg jóféle angol sört, így a Carnot-ciklust kihasználva 281-283 Kelvin-en elfogyasztottam a lemezhez egy (lehet, hogy volt kettő is 🙂 ) üveg remek porter-t. Csak ajánlani tudom!
Ja, a FLAC azért izmosabb egy kicsit, mert a rip egy SACD-ről készült 24 bit mélységben, 88,2 kHz mintavételezéssel.
A kiadvány zenei anyaga:
01 – Prime Time
02 – Let Me Go Home
03 – One Good Reason
04 – Since the Last Goodbye
05 – Don’t Answer Me
06 – Dancing on a Highwire
07 – You Don’t Believe
08 – Pipeline
09 – Ammonia Avenue
Az előadók:
Ian Bairnson – electric and acoustic guitars
Colin Blunstone – vocals
Mel Collins – saxophone
Stuart Elliott – percussion, drums
Alan Parsons – Fairlight programming
David Paton – bass
Andrew Powell – orchestral arrangements and conducting
Chris Rainbow – vocals
Eric Woolfson – all keyboards, vocals
Lenny Zakatek – vocals
Christopher Warren-Green – The Philharmonia Orchestra leader
Kellemes zenehallgatást!
https://justpaste.it/8nta9
Visits: 79
Publication author
