“A The Moody Blues 1964-ben alakult Birminghamben (Anglia). Kissé nehézkesen indult az együttes karrierje, szólólemezei nem arattak sikert. Debütáló albumuk, a merseybeat stílusú The Magnificent Moodies 1965-ben jelent meg, több szám felkerült a toplistára, de nem igazán tűnt ki a kor zenei kínálatából.1966-ban az együttes újra alakult. Michael Pinder, Ray Thomas és Greame Edge mellé visszatért John Lodge, aki korábban a főiskolai tanulmányai miatt egy időre abbahagyta a zenélést, s frontemberként beállt a lányosan szép arcú Justin Hayward, akit Eric Burdon, az Animals alapítója ajánlott a már meglévő tagok figyelmébe. Megérkezésük új színt vitt az együttesbe, s elindultak a progresszív rock felé. Szólólemezeik azonban továbbra sem értek el különösebb sikereket.
1967-re az együttes szerződése a Decca Records-zal lejárt, tartozásuk a lemezkiadó felé pedig többezer fontra rúgott. Szerencséjükre a Decca Records leányvállalatának, a Deram Recordsnak a producere, Hugh Mendl, támogatta őket, így ajánlatot kaptak: amennyiben elkészítik Antonín Dvořák Az Újvilágból c. szimfóniájának rock and roll verzióját, mellyel a cég Deramic Stereo Sound nevű audió formátumát népszerűsítették volna, abban az esetben elengedik a Decca felé fennálló adósságot. A Moody Blues azonban képtelen volt tartani az aláírt szerződést. Így Mendl meggyőzte Peter Knight zeneszerzőt, hogy írjon komolyzenei közjátékot az együttes meglévő dalai köré. Bár a Decca kezdetben igencsak szkeptikus volt a hibrid stílusú albumot illetően, hiszen korábban senki sem csinált még ilyet, az 1967-ben megjelent Day of Future Passed korszakának egyik legsikeresebb lemeze lett. A szinfonikusok mellett Pinder mellotronja és Ray Thomas fuvolája is karakteressé és egyedivé tette a számaikat. (Érdekesség, hogy a mellotront Pinder mutatta meg a Beatlesnek, amelyre aztán megszületett a Strawberry Fields Forever. Nem mellesleg a Moody Blues a Beatles-szel turnézott az Egyesült Államokban, így igen jó volt a viszony a két banda tagjai között.)
A komolyzenei részeket a London Festival Orchestra játszotta. A Moody Blues és a zenekar azonban gyakorlatilag sosem dolgoztak együtt. Az együttes felvette a saját zenéjét, és a felvételt átadták Peter Knight részére, aki megírta a hozzá illő komolyzenei részeket, majd azokat külön vették fel. Valójában a Days of Future Passed album éppúgy tekinthető Peter Knight munkájának, ahogy a Moody Blues munkájának is.” (Sedith, sentimpress.blogspot.com)
Side one
1. The Day Begins: (5:50)
“The Day Begins” (Peter Knight & The Moody Blues) – (4:08)
“Morning Glory” (Graeme Edge) [unlisted track] – (1:42)
2. Dawn: (3:48)
(Intro) (Peter Knight) [unlisted track] – (0:38)
“Dawn is a Feeling” (Mike Pinder) – (3:10)
3. The Morning: (3:55)
(Intro) (Peter Knight) [unlisted track] – (0:21)
“Another Morning” (Ray Thomas) – (3:34)
4. Lunch Break: (5:33)
(Intro) (Peter Knight) – (1:53)
“Peak Hour” (John Lodge) – (3:40)
Side two
5. The Afternoon: (8:23)
“Forever Afternoon (Tuesday?)” (Justin Hayward) – (5:06)
“(Evening) Time to Get Away” (Lodge) [unlisted track] – (3:17)
6. Evening: (6:40)
(Intro) (Peter Knight) [unlisted track] – (0:38)
“The Sunset” (Pinder) – (2:39)
“Twilight Time” (Thomas) – (3:23)
7. The Night: (7:24)
“Nights in White Satin” (Hayward) – (5:38)
“Late Lament” (Graeme Edge) [unlisted track] – (1:46)
Justin Hayward – Acoustic and electric guitars, piano, keyboards, vocals.
John Lodge – Bass guitar, electric guitar, vocals.
Mike Pinder – Keyboards, mellotron, piano, vocals, (including spoken).
Ray Thomas – Flutes, horns, percussion, keyboards, vocals.
Graeme Edge – Drums, percussion, vocals.
Peter Knight – Conductor, arrangements.
The London Festival Orchestra.
https://zenekucko.com/03170
Visits: 5
Publication author
