Végh János (1845–1918) kiváló magyar zeneszerző és zenepedagógus volt. Kompozíciói között egy Hubay Jenő által előadott hegedűszonáta, két szimfónia, egy mise, zongora-muzsika, dalciklusok és számos egyéb mű található.
Emlékének fennmaradása Liszttel való szoros kapcsolatának valamint a Dante Szimfónia és más zongorára, négy kézre és két zongorára írt Liszt-mű átdolgozásának köszönhető. Végh-műveiből az egyetlen rendelkezésre álló felvételt Leslie Howard készítette Liszt zongoramuzsikája teljes sorozatának 35. kötetében; a Valse de concert Végh Suite en forme de valse című, zongorára négy kézre komponált művén alapul.
A különös CD, mely Végh három átlag-hosszúságú vonósnégyesének első felvétele, bizonyos fokig beugratásnak tűnik. A kísérőfüzetből csak azt tudjuk meg, hogy „ifjabb Végh János kéziratban maradt három vonósnégyesének a felkutatása a korhű hangszereken játszó Authentic Quartet érdeklődését és ügyszeretetét dicséri, mely megalakulása óta gyakran örvendezteti meg a zenekedvelőket 18-19. századi közép-európai és magyar zenei ritkaságok megszólaltatásával.” Az előadók reklámozása az általuk játszott ismeretlen zenéről szóló információ helyett nem teljesen félrevezető (szemben Monty Python magyar kifejezés-gyűjteményével), de megválaszolatlanul hagyja a két alapvető kérdést, mely bárkiben felmerül, aki a CD-t kézbe veszi: mikor íródtak ezek a darabok és miért játssza őket a szórakoztató elnevezésű Authentic Quartet A=430-ra hangolt hangszereken, hozzávetőleg a historikus gyakorlat stílusában? (Azt sem sikerült megtudnom – és ez az én, triviálisabb kérdésem – hogy Végh János rokona-e a nagy hegedűs/karmester Végh Sándornak).
Végh meglehetősen hatásos kvartett-írásmódja jó dallam-készségű és hangszerelésben és formában jártas zeneszerzőről tesz tanúbizonyságot. Zenéje konzervatívabb és kevésbé kromatikus, mint Liszté vagy Wagneré; inkább Schumann vagy Dvořák kevésbé intenzív oldalához hasonlítható, de egyedi zamata van. A mód, ahogy a komoly, introspektív lassú tételeket tetszőlegesen felszabadult tánctételek és zseniális nyitó Allegrók követik – itt-ott Tarantella fináléval – a kvartetteket inkább divertimentóként vagy zsáner-darabokként tűnteti fel, mint egységes, négytételes, a klasszikus modellt követő kompozícióként. (Paul Orgel – Classical Reviews – Composers & Works, Fanfare Magazine, 2015. február 1.)
Én csak annyit fűznék hozzá a fentiekhez, hogy lenne mit felfedezni a saját portánkon is.
A művek:
01. String Quartet in F major – I. Allegro moderato [0:07:03.24]
02. String Quartet in F major – II. Serenatina. Allegretto grazioso moderato [0:03:10.80]
03. String Quartet in F major – III. Andantino non troppo [0:06:48.09]
04. String Quartet in F major – IV. Presto [0:06:00.12]
05. String Quartet in G minor – I. Allegro moderato [0:06:22.97]
06. String Quartet in G minor – II. Presto [0:03:07.32]
07. String Quartet in G minor – III. Andante con moto [0:06:49.29]
08. String Quartet in G minor – IV. Finale. Allegro vivace [0:06:48.32]
09. String Quartet in D major – I. Grave – Allegro [0:05:41.85]
10. String Quartet in D major – II. Vivace [0:05:21.96]
11. String Quartet in D major – III. Andantino con moto [0:06:18.53]
12. String Quartet in D major – IV. Allegro con spirito [0:10:22.01]
Authentic Quartet:
Kalló Zsolt hegedű
Bozzai Balázs hegedű
Rác Gábor brácsa
Vályi Csilla cselló
http://tinyurl.com/ycpmm3wn
Visits: 3
Publication author
