Ahogyan a mesék is kezdődnek hol volt, hol nem volt volt egyszer egy kanadai progresszív zenekar valahol az időben úgy a hetvenes évek közepén.
Most itt egy pillanatra álljunk meg és tegye fel az a kezét aki, egynél több kanadai progresszív zenekart hallott már (a Rush nem számít, úgy könnyű lenne, a BTO meg nem progresszív!).
Akiknek most fenn a kezük azok természetesen nyertek 6 hónap ingyenes Zenekuckó tagságot és elnyerték az én határtalan elismerésem és csodálatomat az egyetemes zeneismerettel kapcsolatos tudásuk miatt, a többiek meg szedjék végre össze magukat (persze velem együtt 🙂 ). De akik tényleg ismernek még kanadai bandákat azoknak a klasszikussal idézve: le a kalappal, mert valaki úgy is leveri!
De félre a tréfával, jómagam még az internet segítségével sem tudok túl sokat erről a francia kanadai Québec-i bandárol. Valamikor ’72 környékén alakultak egy szűkebb erősen szeparatista szubkultúrában, aztán 74-75-76-ban kiadtak egy-egy stúdió lemezt amiből a másodikat (ezen iromány tárgyát, amelyre a fenti hivatalos cím mellett a Les cinq saisons címen is szokás hivatkozni) 40 évvel a kiadást követően a a Rolling Stone magazin szerkesztői a 36. helyen beválasztották a minden idők 50 legjobb progresszív albuma közé. Háromból egy. Azért az nem is olyan gyenge! A legjobb tudomásom szerint 78-ra már nincs meg a banda, de utóbb a hazájukban is felértékelődött a muzsikájuk.
Mint általában az ilyen írások előtt a hétvégén kicsit megjárattam a lemezeiket felfrissítendő az emlékeimet és furcsa dolog történ. Mivel volt egy csomó dolgom nem tudtam nyugodtan hallgatni a zenét és ez miatt ment ki a hangfalakra. Először a feleségem kérdezte, hogy kik ezek és miért hangzik úgy mint az ELP (holott szerintem egyáltalán nem hangzik úgy, de zeneileg mégis csak ő a képzettebb), aztán az ideiglenesen nálunk állomásozó lányom is azzel a hülyeséggel jött, hogy olyan mint az ELP. Ez úton szeretném megkérni minden kedves zeneértő társunkat, hogy álljon mellém és segítsen megvédeni az igazamat (vagy hallgasson örökre)! De tényleg Ti mit gondoltok a Harnonium zenéjéről? Tényleg megsüketültem?
Mint azt korábban említettem nem jött össze az elmélyült zenehallgatás a palacsinta sütés miatt, viszont a vanília pudingos, nutellás palacsintához egész jól passzolt az évszakokról szóló koncept album. Nem mondom, hogy ez miatt süssetek palacsintát, de …
A kiadvány zenei anyaga:
01 – Vert
02 – Dixie
03 – Depuis l’automne
04 – En pleine face
05 – Histoires sans paroles
Az előadók:
Serge Fiori – guitar, lead vocals, percussion
Michel Normandeau – guitar, vocals
Louis Valois – bass guitar, electric piano
Pierre Daigneault – flutes, clarinets
Serge Locat – keyboards
Kellemes zenehallgatást!
https://justpaste.it/4x1wb
Visits: 26
Publication author
Pazar zene, csak ajánlani tudom. A lemez címe magyarul: “Ha szükség lenne egy ötödik évszakra”. Valószínűleg úgy gondolták, hogy szükség van rá, mert a következő albumuk címe “Az ötödik évszak” volt… 🙂
Most ez így nem lesz hiteles, mert ezzel a szándékkal hallgattam, s így én is azt mondom, hogy a itt-ott felfedezni hasonlóságokat. De ez egy nagyon jó és eredeti zene. Köszi szépen! Cserébe ajánlanám a Lighthouse 70-es éveinek felvételeit.
Sziasztok, nektek sikerült leszedni? Az adfly oldal után nekem leáll az egész..
Kedves Eugene!
Kipróbáltam és nekem jön mind a kettő (Fedora 35, Firefox), ha nem megy küldhetek közvetlen ulozto.net linket.
Üdv.
Nem tudom; nekem már megvolt… 🙂
Kedves Adam!
Megsasolom, köszi.
Üdv