Martin Scorsese Presents The Blues Vol 4 – B. B. King (2003) The Island Def Jam Music Group

“B.B. King (Riley  B. King) (1925-2015) egy Itta Bene nevű gyapotültetvényen, Mississippi államban született. Sokszor a templom sarkában játszott, tíz centekért és néha szombat esténként akár 4 városban is fellépett.
Gitárjával és 2,5 dollárral a zsebében stoppolt Észak – Memphisbe, Tennessee államba, ahol 1947-ben próbálta megkezdeni zenei karrierjét. Memphis volt az a város, ami minden fontos déli zenésznek otthont adott, és ami támogatta azt a nagy és versengő zenei közösséget, ahol szinte minden fekete zenei stílus megtalálható volt.
B.B. unokatestvérénél, Bukka White-nál maradt és tanult, aki az egyik legismertebb vidéki blues előadó volt a maga idejében. B.B. zenei karrierjében az első áttörés 1948-ban volt, amikor fellépett Sonny Boy Williamson radióműsorában. Ez állandó fellépési lehetőséget eredményezett számára a Sixteenth Avenue Grillben és később egy tíz perces saját blokkot a WDIA rádióban. A „King’s Spot” olyan sikeres lett, hogy meghosszabították a műsoridejét és a „Sepia Swing Club” nevet kapta. Ezek után B.B.-nek kellett egy jól hangzó rádiós név. Kezdetben a Beale Street Blues Boy nevet használta, melyet aztán Blues Boy King-re rövidített, amiből végül megszületett a legendás B.B. King művésznév.
AZ ’50-es évek küzepén B.B egyik arkansasi fellépésén néhány rajongó verekedésbe keveredett és fellöktek egy kerozinos hordót. Az egész épület leégett. B.B.-nek sikerült kimenekülnie, de később észre vette, hogy 30 dollárt érő gitárja bennmaradt. Visszarohant érte és kis híján bennégett ő is. Később kiderült, hogy a verekedés egy Lucille nevű nő miatt kezdődött – és ettől a naptól kezdve B.B. gitárjait Lucille-nek hívja.
“Three O’Clock Blues” című slágerének megjelenése után nem sokkal B.B. országos turnéra indult és évi 275 koncertetnél azóta sem játszott kevesebbet. 1956-ban elképesztő mennyiségű fellépést, 342 koncertet csináltak bandájával kisvárosi kávézókban, tánctermekben, jazz klubokban, koncerttermekben, hotelekben és útszéli csehókban. Enne a kitartásnak is köszönhető, hogy B.B. az elmúlt 40 év legismertebb blues zenésze lett.B.B. technikája mindemellett elég komplex, mely olyan finomságokból áll össze, mint a hangos akkordozás által meg-megszakított szólisztikus témák, az elegáns vibrátók, vagy a jellegzetes nyújtások. A mai rock gitárjáték technikája nagyban köszönhető a B.B. által teremtett hagyománynak.
A seregben B.B. megismerte Charlie Christian és T-Bone Walker zenéjét. „Egy elektromos gitárt hallottam, amin nem spirituálét játszottak.”, emlékszik vissza B.B. King. „T-Bone Walker játszotta a „Stormy Sunday”-t. Azt hiszem ez volt a legszebb hang amit valaha hallottam. Ez volt az, ami igazán a blues útjára vitt.” Az évek múlásával B.B. kifejlesztette a világ legkönnyebben felismerhető gitár stílusát. Hatott rá Lonnie Johnson, Blind Lemon Jefferson, T-Bone Walker és és persze mások is, melynek eredményeként megszületett az a precíz, énekszerű húrnyújtási technika és vibrátó, ami mai napig a rockgitárosok kézikönyvének elengedhetetlen része. B.B. különleges játékstílusa ezreknek volt a példaképe – olyanoknak is, mint Eric Clapton, George Harrisson, vagy Jeff Becknek.
B.B. keverte a tradicionális bluest, a jazzt, a swinget és a pop zenét, amivel sikerült kialakítania egy teljesen egyedi hangzást. Az énekstílusa, gitárjátékához hasonlóan nagyon melodikus. „Amikor éneklek, akkor a fejemben játszom. Abban a percben, amikor abbahagyom az éneklést, Lucille-en(a gitárja) való játékommal kezdek el énekelni.”
„Azon dolgozom, hogy az embereknek (fehér, fekete, barna, sárga, gazdag, szegény) megmutassam egymás testvérei vagyunk és azt, hogy a blues közös.” „A saját tapasztalatomból tudom, hogy követni kell az érzéseinket, hinnünk kell bennük. Kitalálni, mit is akarunk és azt meg is valósítani, gyakorolni nap, mint nap; és tartani magunkat az elhatározáshoz minden nehézség árán is.”
„Én én vagyok, és a blues, amit a legjobban csinálok.” Ha Frank Sinatra lehet a legjobb a saját terültén, Nat King Cole az övén, Bach és Beethoven pedig szintúgy, akkor miért is ne lehetnék én is nagyszerű és ismert a bluesban? ” mondta B.B. a Time magazinnal 1969-ben. 1969-ben a Rolling Stones felkérte, hogy 18 amerikai koncertjén legyen B.B. és bandája az előzenekar. Ike és Tina Turner szintén 18 bulin játszottak. B.B. ekkor lépett fel először a Johnny Carson The Tonight Show-jában is, ahol később többször is szerepelt. 1970-ben a Las Vegas-i Caesar Palaceban játszott, valamint New Yorkban a Royal Boxban és az „Ed Sullivan Show-ban.” is ekkor mutatkozott be.

A’70-es évek elején a nagy jazz fesztiválok mellett turnézott Ghánában, Lagosban és Csádban is. 1989-ben Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban, Franciaországban, NSZK-ban, Hollandiában és Írországban játszott 3 hónapon keresztül a U2 vendégeként. 1990-ben King és Ray Charles voltak a húzónevek a Philip Morris Superband, öt kontinensen átívelő turnéjában. A koncertkörút utolsó koncertje felvételre is került Live at The Apollo címmel. 1991-ben újra megszervezték a Philip Morris Superband turnét – ezúttal Diane Reeves-szel játszott közözsen B.B. 1991-ben King részt vett a gitár legendák koncertjén Sevillában, ahol gyakorlatilag a világ összes nagy gitárosa színpadra lépett. 3 platina és a 2 aranylemez ténye szinte eltörpül amellett, hogy 14 Grammy díjat és olyan kitüntetéseket is magáénak tudhat a zenész, mint a Bush elnök által 1990-ben átadott „Presidental Medal of Arts”.
Nem kell blues rajongónak lenni ahhoz, hogy B.B. Kingbe botoljunk. Még a blues világától teljesen távol állók is legalább hallottak az Eric Claptonnal közösen készített „Riding With the King” című, 2000-ben megjelent lemezről, vagy legalább látta az ugyanezt a címet viselő számhoz készült klipet. Szintúgy nem csak a vizuális élmény miatt kasszasikert produkáló Blues Brothers 2000 című film sikeréhez is hozzájárult szereplésével a blues királya.” (passzio.hu)

A számok:
01. Three O’ Clock Blues (3:02)
02. Everyday I Have The Blues (2:49)
03. Sneakin’ Around (2:08)
04. How Blue Can You Get? (2:43)
05. Don’t Answer The Door (5:11)
06. Paying The Cost To Be The Boss (2:35)
07. The Thrill Is Gone (5:27)
08. Ain’t Nobody Home (3:15)
09. Don’t You Lie To Me (6:14)
10. Inflation Blues (4:14)
11. Playin’ With My Friends (5:19)
12. I’ll Survive (4:51)

http://tinyurl.com/yc6e3u8q

0

Hits: 17

Publication author

offline 53 perccel

Levin

79
Comments: 777Publics: 2043Registration: 22-09-2017

Martin Scorsese Presents The Blues Vol 4 – B. B. King (2003) The Island Def Jam Music Group” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.