“Mikor elkezdtem hallgatni a mai jazzvilág egyik kiemelkedő alakjának legújabb lemezét, rögtön egyértelművé vált számomra, hogy egy sokkal személyesebb, intimebb mondanivalóval átitatott üzenetet közvetít zenéjén keresztül, mint eddig.
Mint azt saját maga által írt köszönetnyilvánításból kiderül, nagyapjának szánja ezt az albumot, köszönetként, hogy elindította azon a hosszú úton, amit a mai napig jár és mindannyiunk érdekében, remélhetőleg még sokáig fog taposni.
Bona a tökéletes példa arra, hogy nem a szavak szintjén kell értenünk egymást. Mivel ezen a lemezén is saját törzsi anyanyelvén énekel (douala), átlépi a nyelviség határait, és sebezhető, érzékeny hangján keresztül juttatja át hozzánk üzenetét.
A lemezen található számok egyszerű nagyszerűséggel ötvözik a jazz-es színeket, a néhol popos harmonizációval és mindezt beárnyékolja az afrikai zene hangulatával.
Nagy örömmel érzékeltem, hogy a lemezen több vendég hangszer is meglepetésszerűen fel-felbukkan. Az első számban rögtön egy cselló introval kerülünk szembe, ami számomra meglepetést, de természetesen csalódást nem okozott.
…
Ez a lemez messze nem egy hősködő jazz lemez, ahol fület és agyat robbantó trombita vagy más hangszerszólókat hallhatunk. Épp ezért nem is érzem szükségét annak, hogy darabokra kelljen szedni. Egyszerűen hallgatni és szeretni kell. Mr. Bona új lemezét, ha egy szóval kéne jellemeznem, egyszerűen azt mondanám: őszinte. Az egyik olyan előadó, aki pontosan tudja, hogy „mi a dolga”. Ha kell megnevetett minket, vagy vigasztal, ha sírunk, táncra perdít, aztán elringat. Mindenkinek mindenhez csak ajánlani tudom, fogyasszák egészséggel!” – írta a lemez megjelenésekor Kiss Diána a jazzma.hu-n.
“Richard Bona (születési nevén Bona Penda Nya Yuma Elolo) 1967. október 28-án született Kamerunban. Mivel zenészcsaládba született, ezért már fiatalon zenélni tanult. A nagyapja ütőhangszereken zenélt és énekelt, édesanyja is énekes volt. Négy éves korában kezdett el balafonon (nyugat-afrikai xilofon-féle hangszer) játszani, majd ötéves korában a város helyi templomában kezdett el fellépni.
Később Bona készített saját hangszereket is, mint például furulyát és gitárt. Tehetségére hamar rátaláltak, mivel sokszor hívták fesztiválokra és ünnepélyekre.
Bona 11 évesen kezdett el gitározni és 1980-ban, mindössze 13 évesen alapította meg első együttesét Douala egyik francia dzsessz klubjában. A klub tulajdonosa támogatta őt a dzsesszvilág felfedezésében és hamar rátalált Jaco Pastoriusra, akinek zeneisége és munkássága Bonát a basszusgitáron való játszásra késztette. 22 évesen Németországban, Düsseldorfban kezdte el zenei tanulmányait, majd Franciaországba költözött és ott folytatta azokat.
Amíg Franciaországban tartózkodott, sok dzsesszklubban fellépett, s gyakran olyan előadókkal játszott együtt, mint Manu Dibango, Salif Keïta, Jacques Higelin és Didier Lockwood.
1995-ben Franciaországból elköltözött New Yorkba, ahol jelenleg is él és dolgozik. Többek között olyan előadókkal dolgozott már ott együtt, mint Larry Coryell, Michael és Randy Brecker, Mike Stern és Steve Gadd.
Első albuma 1999-ben jelent meg Scenes From My Life címmel, továbbá Jaco Pastorius Big Bandjének lemezein is közreműködött, csakúgy mint számtalan más előadóén: Harry Belafonte, George Benson és Zawinul Syndicate. 2002-ben Bona egy világ körüli turnéra vállalkozott Pat Metheny dzsesszgitárossal, majd 2005-ben kiadta negyedik albumát Tiki néven, amelyen John Legenddel is játszik egy közös szám erejéig (ez a „Please Don’t Stop” című szám). Jelenleg a New York Egyetem zenei tanszakán tart órákat.” Wikipédia
A számok:
1. “Dunia E” 5:00
2. “Mut’Esukudu” 6:10
3. “Akwappella” 3:18
4. “Janjo La Maya” 5:22
5. “Mulema” 4:39
6. “Uprising of Kindness” 4:01
7. “Tumba La Nyama” 4:31
8. “Diba La Bobe” 5:20
9. “La Fille D’a Côté” 4:06
10. “Socopao” 5:55
11. “On the 4th of July” 4:10
Minden további információt megtaláltok a tömörítvényben található füzetkében (booklet).
https://zenekucko.com/04606
Visits: 9
Publication author
