The Doc Watson Family – Songs From The Southern Mountains (1994) Sugar Hill RecordsA

doc watson

Arthel Lane Watson (1923-2012) a Doc (Doki) becenevet fiatalon, egy élő rádiófelvétele alkalmával kapta.

Watson egyéves korában egy betegség következtében veszítette el látását. Zenei tehetsége hamar megmutatkozott, első gitárját gyerekkorában kapta. Villámgyors pengetésével hozzájárult, hogy az ötvenes-hatvanas évekre a gitárhangzás előtérbe kerüljön. Játéka számos zenészre gyakorolt nagy hatást. Richard unokája szerint, akivel ezt a lemezt is készítette, virtuozitása kollégáit is megdöbbentette, sokan érezték magukat a társaságában “leforrázva”.
Zenei karrierje 1960-ban kezdődött, amikor Ralph Rizzler zenész és menedzser a szárnyai alá vette. Három évvel később már fellépett a Newport Folk Fesztiválon, első lemezszerződését egy évvel később írta alá. Pályafutása során 60 albuma jelent meg, ebből hét nyert Grammy-díjat. Nyolcadik Grammyjét, az életműdíjat 2004-ben kapta meg. 1997-ben Bill Clinton elnök a legrangosabb amerikai művészeti kitüntetést (National Medal of the Arts) adományozta Watsonnak.

Fia, Merle Watson 1964-től lépett fel vele, ám 1985-ben egy baleset következtében 35 esztendősen elhunyt. Doc Watson fontolóra vette visszavonulását, ám aztán fia emlékére megalapította az észak-karolinai MerleFestet. A Wilkersboróban évente szerveződő zenei fesztivál bevétele egy helyi közösségi főiskolát támogat. A fesztivál hagyományosan a “tradicionális plusz” zene ünnepe: Watson és fia nevezték így repertoárjukat, amely az Appalache hegység hagyományos zenéjétől minden egyéb stílusig terjedt, amihez éppen kedvük volt.
Zenész kollégái mély tisztelettel emlékeztek meg róla. Mint a gitáros Pete Huttlinger elmondta, megadatott neki az a ritka tehetség, hogy bármit játszott, az a szám olyan lett, mintha a sajátja volna, “rányomta a bélyegét”.

Beverly Perdue észak-karoliniai kormányzó a halála utáni megemlékezésében felidézte, hogy Doc Watson beutazta a világot, de mindig visszatért szülőhelyére, Deep Gapbe. Mint hozzáfűzte, Észak-Karolina szerencsésnek mondhatja magát, hogy kultúrájának és értékeinek olyan nagykövete volt a világban, mint Watson.

2011-ben életnagyságú szobrot kapott Boone-ban, azon a helyen, ahol egykor utcai zenészként keresett pénzt családja támogatására. Watson kérésére az alábbi felirat került az alkotás mellé: “Csak egy az emberek közül”. (MTI)

A számok:
01. Rye Cove [02:22.47]
02. Twilight Is Stealing [02:28.10]
03. Fisher’s Hornpipe [01:05.68]
04. Anniversary Blue Yodel (Blue Yodel #7) [02:11.02]
05. A Tiny Broken Heart [03:04.18]
06. Honey Babe Blues [02:30.30]
07. Brown’s Dream [01:49.10]
08. When the Roll Is Called up Yonder [03:21.67]
09. My Little Woman, You’re So Sweet [02:23.50]
10. Will My Mother Know Me There [03:34.23]
11. Go Shoot Old Davey Dugger [01:36.22]
12. My Wandering Boy [03:08.73]
13. Somebody Touched Me [02:13.37]
14. Grandfather’s Clock [02:59.28]
15. Lonely Tombs [03:06.30]
16. Just a Friend [03:21.15]

A zenészek:
Doc Watson – guitar(1,2,3,4,6,8,10,11,13,14,15), lead guitar(5,12,16), 12 string guitar(9), lead vocal(1,2,4,5,6,8,9,13,14,15), bass vocal(10), harmony vocal(12,16), harmonica(3), banjo(7)
Gaither Carlton – fiddle(7,8,11,13,15)
Arnold Watson – banjo(6,8,13,15), bass vocal(2,8,13,15), lead vocal(10)
Mrs. General Dixon Watson – alto vocal(2,10)
Rosa Lee Watson– guitar(5,12,16), lead vocal(12,16), harmony vocal(5)
Almeda Riddle – alto vocal(8,13)
unknown – guitar(7)

https://zenekucko.com/05933

0

Visits: 32

Publication author

offline 1 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

négy + 17 =

Password generation