Milyen lenne a Pink Floyd zenéje, ha a tagok most múltak volna el negyven évesek? Talán erre a kérdésre adja meg, ezzel a szólólemezzel a választ Steven Wilson. A album fantasztikusan minőségi zenét tartalmaz. Az Insurgentes dalai – a folyamatos változás mellett – folyamatosan és progresszíven növekednek, teljesednek ki. Olyan album, mint amit a Steven Wilson pályafutását ismerők várhatnak tőle.
Rettentően alapos munkával összerakott, alaposan átgondolt dalokkal. Depresszív, de többnyire harmónikus alapokkal. A gépies és az szabad zene kettősségével. Intelligens, visszahúzódó, tiszta, depresszív és érzékeny muzsika, ahol a dolgok kiteljesednek, felemelkednek… és elmúlnak! Sok a halk és lassú dal, az ambient hatású, monoton téma. Az album legnagyobb hibája, hogy akár unalmasnak is lehetne tartani. Ha nem figyel oda az ember, vagy nem tud nyitni a hasonlóan nyílt zenékre, a dolog lényege fog eltűnni… így lehet csak a dolog unalmas és ömlengő. Persze érdemes rá odafigyelni, hiszen a Steven és segítői mindent alaposan tanulmányoztak. Az ambient sablonjainak legjava érkezik, a progresszióba kevernek kis szabados jazzt is, ha kell. Keménykednek is, ha odáig fajul a dolog… Mindent a maga helyén és idejében kezelve. – passzio.hu
Közreműködő zenészek:
Gavin Harrison – dob
Tony Levin – basszusgitár
Mike Outram – gitár
Jordan Rudess – zongora
Clodagh Simmonds – ének
Sand Snowman – akusztikus gitár
Theo Travis – fuvola, klarinét
Dirk Serries – dron gitár
Michiyo Yagi – koto
és egy teljes nagyzenekar
Tracklist:
01 – Harmony Korine
02 – Abandoner
03 – Salvaging
04 – Veneno Para las Hadas
05 – No Twilight Within the Courts of the Sun
06 – Significant Other
07 – Only Child
08 – Twilight Coda
09 – Get All You Deserve
10 – Insurgentes
https://zenekucko.com/stewinsVisits: 43
Publication author
Comments: 487Publics: 1858Registration: 25-09-2017