Az 1952-ben alapított brit könnyűzenei szaklap, a New Musical Express (NME) összegyűjtötte és rendszerezte a legtöbb példányszámban elkelt koncertalbumokat The 50 Greatest Live Albums Ever cím alatt. Az negyvenhatodik (46) helyen az amerikai The White Sttripes Under Great White Northern Lights című albuma áll.
“Eljutottunk odáig, hogy a lassan tíz éve még időszaki sikernek saccolt White Stripes férfi tagja mára önnön jogán az egyik legtöbbet emlegetett zenész lett, és érdekesség az érdektelenségben, hogy gyakorlatilag botrányoktól, drogoktól mentesen, zenei projektjeivel tartja magán a folyamatos figyelmet Jack White.
Szögezzük le, hogy a White Stripesnak nem ez az első élő kiadványa, de kétségtelen, hogy a promóció és a felhajtás alapján ez bőven így tűnhet. Az pedig, hogy ők élő anyagot adnak ki, amiatt érdekes, mert duó lévén aligha meglepően ketten vannak, és bár felvételen azért bizony megy a sunyi csalás több szólamban feljátszott gitárral meg basszussal, éneksávokkal, élőben viszont tényleg az a szitu, hogy kinn áll a cukrászatból szalajtott mikrofonokkal és erősítőkkel telepakolt tizenhatezer négyzetméteres színpadon két szuperjátékos, komolyan vehetetlen korszakzseni, és játszanak, csépelnek, csapkodnak. Ez a látvány, itt-és-most-történik érzet nélkül, youtube videón, ha éppen nem is szar, de azért szellős. Mert hiába jönnek vissza emberek úgy, hogy ilyen pengetési technikát, meg ilyen dizájnt ki látott még, nahát, azért egy komplett rockzenekart a tradicionális formában nem pótolja mindez.
Minden finnyázás ellenére azonban tényleg a White Stripes az egyik legjobb, és legkevésbé érthető dolog, ami az elmúlt tíz évben a pop-rockban történt, és ez ezen az élő felvételen is határozottan érezhető, még akkor is, ha egyébként több potenciál volt benne. Arról filozofálni, hogy ez a fajta kamu-lo-fi tulajdonképpen kamu-e és lo-fi-e, feleslegesen összezavarja már a cikkírót és az olvasót is, de az biztos, hogy a büszke házibarkács hozzáállás a világsztár státusszal sem halt ki a két fura figurából, és ez mindenképp dicséretes. Frusztrált hangzásbuzik mindenesetre kerüljék.” (Aronh, langologitarok.hu)
Not only is it their only live album, but it’s also a film, documenting the band’s summer tour across Canada. Its mix of onstage and offstage footage makes us wish even harder the pair were still going.
A számok:
All songs by Jack White, except where noted.
01. “Let’s Shake Hands”
02. “Black Math”
03. “Little Ghost”
04. “Blue Orchid”
05. “The Union Forever” (White, Pepe Guízar)
06. “Ball and Biscuit” (incorporating portions of “I Believe I’ll Dust My Broom” and “Phonograph Blues” both by Robert Johnson)
07. “Icky Thump”
08. “I’m Slowly Turning Into You”
09. “Jolene” (Dolly Parton)
10. “300 M.P.H. Torrential Outpour Blues”
11. “We Are Going to Be Friends”
12. “I Just Don’t Know What to Do with Myself” (Burt Bacharach, Hal David)
13. “Prickly Thorn, But Sweetly Worn”
14. “Fell in Love with a Girl”
15. “When I Hear My Name”
16. “Seven Nation Army”
A zenészek:
Jack White– vocals, guitars, keyboards, synthesizer
Meg White – drums, percussion, vocals
+
Hector MacIsaac – bagpipes
http://links.snahp.it/305whiTe_stRipes
Visits: 20
Publication author
A film: