Edward Kennedy Ellington néven 1899. április 29-én született Washingtonban, Egyesült Államok, 1974. május 24-én hunyt el. Ellington már gyermekként zongorázni kezdett, de némi helyi sikere volt csak, és címfestőként kezdte pályafutását. Tinédzseréveiben zongorázni és összhangzattant tanult, megkomponálta első számait, és általában véve aktív volt Washington zenei életében Gyermekkori barátai között volt Sonny Greer, Artie Whetsol és Otto Hardwicke, 1919-től különböző zenekarokban velük játszott, néha a városon kívül is. 1923-ban megkockáztatta, hogy New Yorkba menjen és ott Elmer Snowdennel dolgozott, majd a következő évben megalakította saját együttesét, a Washingtonianst. 1924-ben a szövegíró Joe Trenttel együttműködve megkomponálta a Chocolate Kiddies revü zenéjét. 1927-ben Ellington zenekara a keleti parti államokban és számos New York-i klubban már sikeres volt. Az év végén sikerrel pályáztak a harlemi Cotton Club házizenekar-státusára a meghallgatáson. E szerződés eredményei szinte felmérhetetlenek voltak: az állandó rádióadások igen széles körű hallgatósággal ismertették meg a zenekart, és Ellington ez időbeli turnéi és lemezfelvételei is innen eredeztethetők. Szerződésük 1931 elejéig tartott. A harmincas évek elején hírnevét kiterjedt amerikai turnékkal szilárdította meg, filmekben szerepelt, Európában is vendégszerepelt, és Londonban is fellépett 1933-ban.
Ellington zeneszerzői teljesítménye egyszerűen felbecsülhetetlen. Derek Jewell Ellingtonról szóló nélkülözhetetlen életrajzában úgy becsülte, hogy legalább 2000 kompozíciót írt, de a különféle papírszeletekre firkált dallamtöredékekkel együtt ez a szám elérheti az 5000-et is. Ezek között számos olyan dallam van, amely népszerű standard lett – a “Sophisticated Lady”, az “In A Sentimental Mood”, a “Don’t Get Around Much Anymore” és az,, I’m Beginning To See The Light”, hogy csak néhányat említsünk. Ezeknek a kompozícióknak a fontossága, a zenei értékükön túl abban állt, hogy a szerzői jogból adódó bevétel igen hatékonyan támogatta a zenekart, különösen a háború utáni időszakban, amikor a nagyzenekarok jóformán eltűntek az infláció, a televízió rohamos terjedése, a nagy tánctermek bezárása és főleg a rock and roll érkezése miatt. (Jazz-zenészek Lexikona)
A dalok:
01. Jumpin’ at the Woodside – Count Basie with Duke Ellington and His Orchestra
02. It Don’t Mean a Thing (If It Ain’t Got That Swing) – Louis Armstrong and Duke Ellington
03. I Ain’t Got Nothin’ But the Blues – Ella Fitzgerald with the Duke Ellington Orchestra
04. The Minor Goes Muggin’ – Tommy Dorsey and His Orchestra with Duke Ellington
05. Pitter Panther Patter (Take 2) – Duke Ellington and Jimmie Blanton
06. I Got It Bad (And That Ain’t Good) – Rosemary Clooney with Duke Ellington and Company
07. U.M.M.G. – Duke Ellington featuring Dizzy Gillespie
08. Self Portrait (Of the Bean) – Duke Ellington and Coleman Hawkins
09. Caravan – Duke Ellington (with Max Roach and Charles Mingus)
10. In a Sentimental Mood – Duke Ellington and John Coltrane
11. Solitude – Sathima Bea Benjamin (with Duke Ellington, piano)
12. String Along with Strings – Duke Ellington (with Svend Asmussen and Stéphane Grappelli)
13. Do Nothin’ ‘Till You Hear from Me – Duke Ellington and Ray Brown
14. Part IV (Come Sunday) – Duke Ellington and Mahalia Jackson
15. Drawing Room Blues – Duke Ellington and Billy Strayhorn
https://tinyurl.com/y9jram9n
Visits: 8
Publication author
Köszönöm a megosztást. A Caravan-nak az itt szereplő feldolgozása volt az első nagy találkozásom a jazz zenével. Nagy nehezen összegyüjtöttem 20 Ft-t, ami egy kislemez ára volt akkoriban és mert biztosra akartam menni ezért a körúti nagy hanglemez boltba siettem…. Cak évekkel késöbb találtam rá a csehszlovák kultúra üzletében.