A The Ultimate Jazz Archive egy öszzesen 168 (!) lemezből álló – tehát igazán átfogónak tekinthető – válogatás, melynek tizenkilencedik része a swingtől a bebopig vezet el minket a modern jazz világában. A mai ajánlat: Ben Webster, Django Reinhardt, Benny Goodman, Roy Eldridge
Set 19 – CD 1: Ben Webster
Benjamin Francis Webster (1909-1973) amerikai jazz tenor szaxofonista. Hegedű- és zongoratanulmányai után az utóbbi hangszeren kezdte profi karrierjét. 1930 körül kezdett tenorszaxofonozni. Coleman Hawkins és Lester Young mellett egyike volt a korszak három “swing tenorjának”. 1940-ben az Ellingtonband állandó tagja, hamarosan az egyik legnépszerűbb és legtöbbet utánzott szólista lett. Ezután számos olyan új tenorszaxofonos volt, aki mielőtt saját személyes stílusát kialakította volna, websteresen akart játszani. Az ötvenes évektől kezdve élete hátralevő részében többnyire egyedül dolgozott, intenzíven turnézott, különösen Európában, és azon belül is Skandidáviában, ahol rendkívül népszerű lett. Rövid ideig Hollandiában élt, mielőtt Dániába költözött volna, ahol azután élete végéig maradt. Webster a tenorszaxofon egyik legtekintélyesebb mestere, akinek számtalan lemezfelvétele készült, amelyek igen magas színvonalúak. Minden tempóban tökéletes előadó, gyors bluesa erőteljes, természetesen extrovertált oldalát mutatja, legjobb azonban a lassú, bágyadt balladákban, amelyeket mélyen átérzett feelinggel játszik, és gyakran lélegzetelállító bujasággal. Hangzó öröksége megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a jazzgigászok egyike volt.
Tracklist:
01 – The Blue Room
02 – New Orleans
03 – Milenberg Joys
04 – Lafayette
05 – Rug Cutter’s Swing
06 – Dream Lullaby
07 – Tea For Two
08 – Early Session Hop
09 – Cotton Tail
10 – Linger Awhile
11 – Raincheck
12 – Perdido
13 – Woke Up Clipped
14 – After You’ve Gone
15 – Sleep
16 – Memories Of You
17 – Just A Riff
18 – Blue Skies
19 – Kat’s Fur
20 – I Surrender Dear
Set 19 – CD 2: Django Reinhardt
Jean-Baptiste Reinhardt (1910-1953) becenevén Django, roma származású dzsessz-gitáros, az európai dzsessz kiemelkedő alakja, műfajteremtő újítója. Először hegedült, majd később áttért a gitározásra. Tinédzserként egy nomád cigány családban élt, akikkel vándorolt és részt vett a közös előadásokban. 1928-ban a karavánt ért tűzben bal kezének két ujja megégett és kisujját valamint gyűrűsujját nem tudta többé mozgatni. Ezért különleges ujjtechnikát fejlesztett ki, és hamarosan megkezdte szólókarrierjét a párizsi klubokban. Figyelemre méltó játéka szenzációt keltett, az első olyan nem amerikai zenész volt, aki jelentős befolyást gyakorolt a jazz-zene fejlődésére. Jellegzetes, folyékony játéka invenciózus elképzelésekkel telített volt, mélyen romantikus, intenzíven ritmikus stílusban játszott. Reinhardt eredeti tehetség volt, aki jelentős befolyást gyakorolt a harmincas évek gitárosaira.
Tracklist:
01 – After You’ve Gone (1936)
02 – I Can’t Give You Anything But Love (1936)
03 – Limehouse Blues (1936)
04 – Oriental Shuffle (1936)
05 – Nagasaki (1936)
06 – Swing Guitars (1936)
07 – Georgia On My Mind (1936)
08 – Shine (1936)
09 – Sweet Chorus (1936)
10 – Exactly Like You (1937)
11 – Charleston (1937)
12 – You’re Driving Me Crazy (1937)
13 – Ain’t Misbehavin’ (1937)
14 – Rose Room (1937)
15 – When Day Is Done (1937)
16 – Runnin’ Wild (1937)
17 – Chicago (1937)
18 – Minor Swing (1937)
Set 19 – CD 3: Benny Goodman
Benny Goodman (1909-1986) amerikai klarinétművész, zenekarvezető. Tíz éves korában a chicagói Kehelah Jacob Zsinagógában kezdett klasszikus klarinétjátékot tanulni. Goodman a kezdetektől fogva kiemelkedő tehetség volt, James Sylvester magánórákat is adott neki, majd az elismert klasszikus zenész, Franz Schoepp (aki maga ugyanakkor tanult Buster Bailey-nél) is tanította. Tinédzserévei közepén Goodman már vezető zenésznek számított, számos zenekarban sok szerződéssel dolgozott. 1925-ben Gil Rodin hallgatta meg a népszerű Ben Pollack-zenekarból, Pollack szerződtette Goodmant, Kaliforniában dolgoztak, és a következő évben a zenekar kiemelt, ünnepelt szólistájaként tért vissza Chicagóba. Goodman pályafutása kezdetétől kiemelkedő klarinétos volt. A harmincas évek elején már a saját útját járta, kialakította jellegzetes, magas színvonalú stílusát. Szédítő technikája, ragyogó hot jazz játéka a kor egyik legkiemelkedőbb zenészévé tette. Kétségtelen, hogy technikailag ő volt a legjobb valamennyi jazzklarinétos közül. E korszak sok lemezfelvételén Goodman majdnem mindig szólózik, de alig hibázik, még a kiadatlan felvételeken sem! Egy ideig az Egyesült Államok legismertebb és legnépszerűbb zenésze volt. Nemcsak a kiválóságok fejlődését segítette elő a jazzben, hanem sokat segített abban is, hogy az amerikai show businessben és az amerikai társadalomban meglevő faji előítéleteket letörje. A jazz kiemelkedő személyisége volt, és fontos szerepe volt a huszadik századi populáris zene történetében.
Tracklist:
01 – After You’ve Gone (1935)
02 – Body And Soul (Take 1) (1935)
03 – Body And Soul (Take 2) (1935)
04 – Who? (1935)
05 – Someday, Sweetheart (1935)
06 – China Boy (1936)
07 – More Than You Know (1936)
08 – All My Life (1936)
09 – Oh, Lady Be Good (1936)
10 – Nobody’s Sweetheart (1936)
11 – Too Good To Be True (1936)
12 – Moonglow (1936)
13 – Dinah (1936)
14 – Exactly Like You (1936)
15 – Vibraphone Blues (1936)
16 – Sweet Sue – Just You (1936)
17 – My Melancholy Baby (1936)
18 – Tiger Rag (Take 1) (1936)
19 – Stompin’ At The Savoy (Take 1) (1936)
20 – Stompin’ At The Savoy (Take 2) (1936)
Set 19 – CD 4: Roy Eldridge
David Roy Eldridge (1911-1989) a jazztrombitajáték egyik legfontosabb alakja. Pályafutását a középnyugati területek zenekaraiban kezdte, köztük Speed Webb és Horace Henderson csapatában, mielőtt 1930ban New Yorkba költözött. Elfogadta Gene Krupa ajánlatát, és 1941-ben csatlakozott hozzá. Hála a kiterjedt amerikai turnéknak, ez a szerződés nagy elismerést hozott Roy Eldridge-nek, és számos lemezfelvételi alkalmat, szólólehetőségeket a “Rockin’ Chair”, az “After You’ve Gone’ és a “Let Me Off Uptown’ című darabokban, utóbbiban Anita O’Day partnere volt. Eldridge heves, harcias szellemű játékos volt, akit gyakran láncszemnek tekintenek Louis Armstrong és Dizzy Gillespie között. A bebophoz való közeledését egy maroknyi lemezfelvétel sejteti, ami azt mutatja, hogy tisztában volt a környezetében végbemenő változásokkal, és kész volt ezek megismerésére. Az ötvenes évek végén és utána is, visszatért a swingalapú zenéléshez, hangszerét mesterien kezelte, beceneve “Little jazz” lett. Eldridge óriás volt, aki a jazz “nagy öregjévé” vált anélkül, hogy elvesztette volna azt a tüzet és azt az agresszivitást, amely mindig jellemezte játékát. Sajnos pályafutása 1980-ban szélhűdés következtében véget ért, soha nem játszott többé.
Tracklist:
01 – When I Grow Too Old To Dream (1935)
02 – (Lookie, Lookie, Lookie) Here Comes Cookie (1935)
03 – Big Chief De Sota (1936)
04 – Stealin’ Apples (1936)
05 – Blue Lou (1936)
06 – Warmin’ Up (1936)
07 – Blues In C Sharp Minor (1936)
08 – Mary Had A Little Lamb (1936)
09 – Heckler’s Hop (1937)
10 – Florida Stomp (1937)
11 – Wabash Stomp (1937)
12 – After You’ve Gone (1937)
13 – Where The Lazy River Goes By (1937)
14 – That Thing (1937)
15 – Wham (Be-Bop-Boom-Bam) (1940)
16 – Fallin’ In Love Again (1940)
17 – I’m Nobody’s Baby (1940)
18 – Let Me Off Uptown (1941)
Külön köszönet baljan-nak e különleges válogatás megosztásáért és az eredeti feltöltésért!
http://tiny.cc/nhjqtz
Visits: 9
Publication author
56
Comments: 487Publics: 1858Registration: 25-09-2017
