Az 1933-ban született Krzysztof Penderecki, Lengyelország első számú kortárs zeneszerzője, a hatvanas évek európai avantgárdjának meghatározó alakja. A Hirosima áldozatai emlékére írt gyászzenéje kultikus és iskolateremtő mű lett, a szerző azonban fokozatosan eltávolodott a merészebbnél merészebb ötleteket felsorakoztató hangzásvilágtól, és egy ideje a zenei múlthoz szorosan kapcsolódó, a késő romantikán alapuló eklektikus stílusban komponál. Az eredeti, egyesek szerint polgárpukkasztó gondolatokkal jelentkező fenegyerekből jól fésült, jól öltözött, kellemes társasági figura lett, olyan személyiség, aki ma már nem a kiválasztott keveseknek mutat példát, hanem a tömegekhez szól, letisztult gondolatokkal, közérthető nyelven, a nagy öregekre jellemző szakmai tudással és bölcsességgel. Az 1970-es évek második felében végleg hátat fordított az avantgárdnak. Ezzel a múlt hagyományait vállaló lépéssel egyik példaadója lett az európai neoáramlatnak. Penderecki nagy áttörését az 1980-ban komponált 2. (Karácsony) szimfónia jelentette, melyben amellett, hogy a későromantikus zene, Bruckner, Reger – Wagner nyomán kialakított – tradícióit is felvállalta, hatalmas meglepetést keltett három kulcsfontosságú helyen is a Stille Nacht kezdetű karácsonyi dal idézetével. Az azóta komponált Penderecki-szimfóniák sora is igazolta, hogy ez az újra megtalált romantikus hang a közönség és részben a szakma elismerését is kivívta, így nem csoda, hogy a mester maga is szívesen vállalkozik fordulatot jelentő műve elvezénylésére. Penderecki, a karmester elsősorban saját műveinek hivatott tolmácsolója, de a néhány szerző között, akiknek a műveit szívesen és hitelesen vezényli, kiemelkedő helyen áll Dmitrij Sosztakovics (1906–1975), leginkább az 1939-ben komponált 6. szimfóniájával.
Antoni Wit nemzetközileg elismert karmester karrierje a berlini Karajan-versenyen nyert díjjal indult 1971-ben. A Krakkói Zeneakadémián 1967-ben karmesteri, majd 1969-ben zeneszerzői diplomát szerzett művész előbb a Krakkói, majd a Katowicei Lengyel Rádiózenekar zeneigazgatói posztját töltötte be, miközben szívesen látott vendége a világ legjelentősebb színpadainak és zenei fesztiváljainak.
Tracklist:
Magnificat (1973-74)
01 – I. Magnificat anima mea…
02 – II. Fuga. Quia respexit humilitatem ancillae suae…
03 – III. Et misericordia eius…
04 – IV. Fecit potentiam…
05 – V. Passacaglia. Deposuit potentes de sede…
06 – VI. Sicut locutus est
Kadisz (Kaddish) (2009)
07 – I. Szla smierc od mogily do mogily: Tempo di marcia funebre
08 – II. Lezy na ziemi po ulicach dziecie, i starzec: Grave, senza misura
09 – III. Prosimy cie, abys nas na wieki nie wydawal: Molto tranquillo
10 – IV. Jitgadal wejitkadasz szmeh raba. Amen: Senza misura
http://tinyurl.com/h7vg4nh
Visits: 3
Publication author
