Electric Flag – A Long Time Comin’ (1968) Columbia Records

Electric Flag: “Minden idők egyik legjobb fehér bluesgitárosa, az amerikai Mike Bloomfield 1967-ben emelte magasra ezt az “elektromos zászlót” a Monterey Pop Fesztiválon, ahol óriási sikert aratott a bandájával.
Hősünk ezt megelőzően két és félévet játszott a Butterfield Blues Band-ben és stúdiózenészként is dolgozott. Az Electric Flag muzsikáját nehéz lenne beskatulyázni, hiszen a blues és a rhythm & blues mellett, a tradicionális country, a gospel is felfedezhető a hangzásukban, nem beszélve az erős kortárs Memphis soul hatásról. Gondolok itt Otis Redding, Steve Cropper, a Booker T & the MG’s és a többi Stax Records előadó hatására. Bloomfield egyszerűen „american music”-nak nevezte a megszólalásukat.
A zenekar összetétele sem volt szokványos! Az énekesük Nick Gravenites lett, a billentyűsük pedig Barry Goldberg (ex-Mitch Ryder and The Detroit Wheels). Egyébként először énekesnek éppen Mitch Rydert akarták, de ő inkább maradt a saját zenekarában. A basszusgitárosuk Harvey Brooks, akivel Bloomfield már együtt muzsikált 1965-ben Bob Dylan: Highway 61 Reviseted lemezén is. A dobosuk egy 100 kilón felüli 19 éves fickó, bizonyos Buddy Miles, aki énekesnek sem volt utolsó. Ő ezt megelőzően Wilson Pickett bandájában nyomta.

Ne feledkezzünk meg a korát megelőző fúvósszekcióról sem, amely nagyban hozzájárult a zenekar kiváló hangzásához. Marcus Doubleday trombitált, Peter Strazza és Herbie Rich pedig szaxofonon játszott. Ez az izgalmas és sokszínű muzsika, amelyet ma talán „fusionnak” neveznénk szenzációt jelentett 1967. június 17-én, amikor bemutatkoztak Monterey-ben.

De már ezt megelőzően együtt dolgoztak a fiúk egy filmzenén, amelyet Peter Fonda és Jack Nicholson The Trip című filmjéhez írtak. Ezt később lemezen is kiadták.
Az Electric Flag igazi debütálása azonban az 1968. márciusában piacra dobott A Long Time Coming volt. Howlin’ Wolf klasszikusával, a Killing Floorral indítanak, az ember alig kap levegőt még ma is, ha hallja, olyan intenzitással játsszák. Döbbenetes erejű az egész lemez, nehéz kiemelni róla bármelyik számot, talán a legtöbben a Groovin’ It Easyt ismerik az LP-ről. A Texas című kompozícióban, amely Bloomfield-Miles szerzeménye Buddy énekel. A tradicionálisnak számító dalok mellett Bloomfield szerzőként is letette a névjegyét, a gitárjátéka pedig szenzációs az egész lemezen.

Sajnos, a zenekar tagjai közül az idők során többen is a heroin rabjaivá váltak, ami a muzsikusok között is feszültség forrása volt és több személyi változást is hozott. Ennek ellenére sokat koncerteztek, a Fillmore Westben a Creammel is együtt játszhattak. Először, még 1967. novemberében Barry Goldberg hagyta ott a csapatot, helyére Michael Fonfara lépett. A közönség nem akarta elhinni, amikor 1968. júniusában megtudta, hogy a körülrajongott gitáros, Mike Bloomfield is kiszállt a bandából.” (Géczi László, Harmonet.hu)

Az Electric Flag tagjai a bemutatkozó nagylemez készítésekor:
Mike Bloomfield – Guitar, Vocals; Buddy Miles – Drums, Vocals; Barry Goldberg – Keyboards; Harvey Brooks – Bass; Nick Gravenites – Vocals, Guitar; Herbie Rich – Organ, Baritone Saxophone, Guitar, Vocals; Michael Fonfara – Keyboards; Marcus Doubleday – Trumpet; Peter Strazza – Tenor Saxophone; Stemsy Hunter – Alto Saxophone; Richie Havens – Percussion, Sitar; Sivuca – Guitar, Percussion; Paul Beaver – Keyboards, Moog Synthesizer; Leo Daruczek – Strings; Charles Mccracken – Strings; Bobby Notkoff – Strings; Julius Held – Strings; Roy Segal – Engineer; Joe Church – Percussion, Producer; John Court – Percussion, Vocals, Producer.

A számok:
10.Killing Floor – 4:10
11.Groovin’ Is Easy – 3:03
12.Over-Lovin’ You – 2:10
13.She Should Have Just – 5:01
14.Wine – 3:12
15.Texas – 4:46
16.Sittin’ in Circles – 3:51
17.You Don’t Realize – 4:58
18.Another Country – 8:44
19.Easy Rider – 4:08

https://tinyurl.com/tbgyvlh

0

Visits: 17

Publication author

offline 1 hónap

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

11 + öt =

Password generation