Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat tizenhatodik (16) lemeze Billie Holiday életében utolsóként megjelent albuma.
Billie Holiday (1915-1959) valószínűleg 1915. április 7-én Baltimore-ban született, de más időpontok is forgalomban vannak, és Philadelphiát is említik szülővárosaként. Igazi neve Eleanora Fagan Gough volt – anyja neve után, mivel szülei nem házasodtak össze. A némafilm egyik sztárjától, Billie Dove-tól “örökölt” művésznevét a harmincas években vette fel. Apja, Clarence Holiday zenész volt, talán Fletcher Henderson együttesében játszott, biztosat azonban senki nem tud, mint ahogy Billie fiatal éveiről sem lehet sokat tudni. Állítólag nagyon fiatalon megerőszakolták, s egy időben prostitúcióból is élt. Billie Holiday egy nagyon hamar kiégett fantasztikus tehetség volt, sötét nyomorban élt, zene- vagy énektanulásról nem lehetett szó. Valószínűleg apjától örökölte zenei képességeit, fantasztikus énekhangjáról éveken át senki nem tudott. Igazi őstehetség volt. Csak a huszas évek legvégén tűnt fel New York legsötétebb lebujaiban, s akkor mindenkit ámulatba ejtett. Mindössze néhány dollárért kótyavetyélte el tehetségét. Ugyanúgy élt, mint néhány évvel korábban a példaképéül választott Bessie Smith.
“Idősebb John Hammond, a Columbia kiadó producere és Benny Goodman fedezte fel 1933-ban.. Your Mother’s Son-in-Law és Riffin The Scotch című első felvételeit tizennyolc éves korában készítette Goodman segítségével. Hammond nevezte el Lady Daynek, s ezt rajongói is átvették, terjesztették. Művésznevét Billie Dove némafilm-sztártól vette a harmincas években.
A jazz legismertebb darabjait saját hangjára formálta, fantasztikus volt improvizációs képessége. A harmincas évek .közepén három éven keresztül Teddy Wilson, majd ( még a harmincas évek végén) Count Basie és Artie Saw zenekarával énekelt. Legszebb dalait , az Any Old Time-ot és a Strange Fruitot Artie Shaw együttesével vette fel. Az utóbbi egy lincselés története, amely Billie Holiday életének drámai élménye maradt, többször visszatért ehhez dalaiban.
A kábítószernek és az italnak már a harmincas évek végétől rabja lett, a drog miatt börtönben ült. Teljesítményét akkor még nem befolyásolta szenvedélybetegsége, legjobb évtizede volt ez az időszak, több kitűnő dala keletkezett akkoriban: az I Cover The Waterfront, a Billie’s Blues, az I Got Right To Sing The Blues, a Fine and Mellow méltán került “klasszikusai” közé. Még a a negyvenes években is a legnagyobbak között tartotta számon őt a szakma. Többször koncertezett Európában, a londoni Royal Albert Hallban is ünnepelték. Utoljára 1958-ban lépett fel az öreg kontinensen.
A negyvenes évek végétől egyre gyakrabban került összeütközésbe a törvénnyel, az ötvenes évektől Billie pályája meredek hanyatlásnak indult, botrányok kísérték életét. Időnként bevonták működési engedélyét, s a hatóságok más módon is „nyakára jártak” de csak kis időre tudott megálljt parancsolni a káros szenvedélyeinek. Kezeltette ugyan magát, de ez csak átmeneti javulást hozott számára.
Billie Holiday 1959. július 17-én mindössze 44 éves korában teljesen kiégve halt meg.” (Kovács Miklós)
A dalok:
01. I’m A Fool To Want You (3:25)
02. For Heaven’s Sake (3:29)
03. You Don’t Know What Love Is (3:51)
04. I Get Along Without You Very Well (3:02)
05. For All We Know (2:56)
06. Violets For Your Furs (3:26)
07. You’ve Changed (3:20)
08. It’s Easy To Remember (4:03)
09. But Beautiful (4:32)
10. Glad To Be Unhappy (4:10)
11. I’ll Be Around (3:27)
12. The End Of A Love Affair (4:48)
A felvételek 1958. február 19-21 között készültek.
A zenészek:
Billie Holiday (Vocals)
Ray Ellis (Conductor, Arranger)
Danny Bank (Woodwinds)
Phil Bodner (Woodwinds)
Mel Davis (Trumpet)
Barry Galbraith (Guitar)
Urbie Green (Trombone)
Milt Hinton (Double Bass)
J.J. Johnson (Trombone)
Osie Johnson (Drums)
Phil Kraus (Percussion)
Romeo Penque (Woodwinds)
Mal Waldron (Piano)
Janet Putnam (Harp)
Tommy Mitchell (Trombone)
George Ockner (Violin)
Dave Sawyer (Cello)
https://tinyurl.com/y8ubauga
Visits: 14
Publication author
