Johann Christian Bach (1735 Lipcse – 1782 London) Johan Sebastian Bach legkisebb fia. Lipcsében apja, majd annak halála után Berlinben bátyja, Ph. E. Bach tanítványa.
Gyermeksége idején a szülői ház (egykor oly egységes) családi élete felbomlik, a nagyobb fiúk a maguk útját járják, az otthon maradottakra pedig árnyékot vetnek J. S. Bachnak a Tamás-iskolában támadt kellemetlenségei, s főként betegeskedése, látásának gyengülése. A hagyományos házi muzsikálás, apja zenei stílusa és a protestáns nevelés így láthatóan jóval kevesebb nyomot hagy benne, mint idősebb testvéreiben. Sőt apjának az egyházi szolgálat szűk körében lefolyt élete éppen arra ösztönzi, hogy a magáét más irányba terelje. Ph. E. berlini környezetében elsőrangú zongoravirtuózzá nevelődik s zongoraversenyeivel komponistaként is sikereket arat. A berlini évek (1750-56) legnagyobb élménye Hasse, Graun és Agricola olaszos operastílusa. Az apai ház idegenkedését nem osztva elhatározza, hogy az operát annak szülőhazájában, Itáliában tanulmányozza. Húsz éves kora táján tehát végképp szakít hazájával és családjával – amelyet ezután csak elvétve látogat meg – és Itáliába megy. Rövidesen tökéletesen olasszá válik, Giovanni Bachnak nevezi magát, sőt – új környezete igényeinek megfelelően – katolizál. Gitta gróf, milánói nemes szolgálatába szegődik, aki szabadsággal és ösztöndíjjal lehetővé teszi, hogy tanulmányait a bolognai Padre Martininál folytassa. P. Martini irányításával egyházi műveket komponál, nagyrészt a milánói dóm-orgonista állás elnyerése érdekében, amelyet 1760 júniusában el is foglal. Igazi területének azonban továbbra is az operát érzi, ez csábítja a legfontosabb operaközpontba, Nápolyba, ahol első ízben 1757-ben tölt egy hónapot. A következő években mind nagyobb hírre tesz szert mint színpadi komponista.; első sikereit mindjárt Itália legnagyobb operaszínpadain aratja (Artaserse 1761, a torinói Teatro Regio; Catone in Utica 1761, Alessandro nell’Indie 1762, a nápolyi Teatro San Carlo felkérésére). Nápolyi tartózkodásai mind hosszabbra nyúlnak, mindjobban elszakad a milánói egyházi szolgálat világától. 1762 áprilisában – ezúttal már teljes egy évre felejtkezett Nápolyban – türelmetlen gazdája hívására utoljára tér vissza Milánóba. Mivel híre külföldön is erősbödik, még ez évben elhagyja Itáliát, s a King’s Theatre hivatalos komponistájaként Londonban telepszik meg. Alkalmazkodó képességének újabb tanúsága, hogy ezúttal (a német származású királyi családra való tekintettel) “Mr. John B., szász zenemester”-ként mutatkozik be. Az énekesek középszerűsége miatt eleinte csak idegen szerzők pasticcióival próbálkozik, 1763 mutatja csak be saját új operáját, az Orionet; sikerére jellemző, hogy a szokástól eltérően ismételten előadták és lekedveltebb áriáit összegyűjtve kiadták. A következő évben ő rendezi a Buckingham-palotában a fiatal Mozart hangversenyét, akire közös muzsikálásaik (Mozart részéről mindig lelkesen hangoztatott) döntő hatást tesznek. A királyi pár lelkesen pártfogolja: a királyné zenemestere, a király zongorakísérője, gyermekeik zenetanítója (tulajdonképpen a walesi hercegé, akinek zeneértéséről Haydn késobb olyan elragadtatással nyilatkozott). A királyi támogatás és kellemes modora révén a legelőkelobb társadalmi körök s Gainsborough, Cipriani, Zoffany művészköre egyaránt befogadják. Zajos társadalmi élete nem gátolja a munkában: komoly- és vígoperákat, önálló és betét-áriákat, zongora.- és kamara-muveket, szimfóniákat komponál. Pódiumra lép mint előadómuvész és a londoni zeneélet középpontjába kerül mint hangverseny vállalkozó. (classica.hu)
Susan Alexander-Max New Yorkban született angol billentyűs fortepianon és klavikordon a késő XVIII. és kora XIX. századi alkotók műveire specializálta magát.
Keyboard Sonata in B flat major, Op. 5, No. 1, W. A1
1. I. Allegretto 00:04:58
2. II. Tempo di minuetto 00:03:42
Keyboard Sonata in D major, Op. 5, No. 2, W. A2
3. I. Allegro di molto 00:06:45
4. II. Andante di molto 00:04:02
5. III. Minuetto 00:04:02
Keyboard Sonata in G major, Op. 5, No. 3, W. A3
6. I. Allegro 00:05:33
7. II. Theme and Variations: Allegretto 00:04:52
Keyboard Sonata in E flat major, Op. 5, No. 4, W. A4
8. I. Allegro 00:07:58
9. II. Rondo: Allegretto 00:03:52
Keyboard Sonata in E major, Op. 5, No. 5, W. A5
10. I. Allegro assai 00:06:29
11. II. Adagio 00:03:36
12. III. Prestissimo 00:02:08
Keyboard Sonata in C minor, Op. 5, No. 6, W. A6
13. I. Grave 00:06:00
14. II. Allegro moderato 00:04:22
15. III. Allegretto 00:04:49
https://tinyurl.com/y8xt9tx8
Visits: 14
Publication author
