A 18. századi hangszeres zene egyik legjelesebb képviselője, Luigi Boccherini művész- és zenészcsaládba született Lucca városában. Apja nagybőgős volt, fiát gordonkásnak tanította. A fiú gordonkajátéka elkápráztatta környezetét, és már 13 éves korában fellépett.
Továbbtanulásra Rómába (1756), a Szent Péter-bazilika karmesteréhez küldték. Hangversenyt adott Bécsben az udvarnál, látogatást tett Sammartininél Milánóban, majd visszatért Luccába, ahol a helyi színházi zenekarban játszott. Ekkor már komponált, Luccában két oratóriumát és egy operáját is bemutatták. Vonósnégyest alakított Filippo Manfredivel, a kiváló hegedűssel. 1766-ban hangversenykörútra is indult vele Észak-Itáliába, Bécsbe és Párizsba. A nagy sikerek meghozták gyümölcsüket, a párizsi spanyol követ ajánlására 1769-től a madridi udvar zeneszerzője lett. Ebben az időszakban főleg vonósnégyeseket és vonósötösöket írt. Vonós kvintettjeiben két gordonkát szerepeltetett. Gordonkaversenyei többségét ekkor már megírta. 1787-ben II. Frigyes porosz királynak ajánlotta egyik művét, aki ezért udvarába hívta udvari zeneszerzőnek. Ezt a tisztséget 1797-ig töltötte be. Mivel csak urának komponálhatott, ezért nem lehetett Európa-szerte híres. Élete végéig Madridban maradt, ahol szerényen, csak a művészetért, egyre fokozódó nyomorban élt. A koncertezéssel – betegsége miatt – fel kellett hagynia, némi jövedelemre darabjainak gitárra való átírásával tudott szert tenni. Egy utolsó fellángolást Lucien Bonaparte francia követ, Napóleon testvére Madridba érkezése hozott számára, akinek darabokat komponált. Szerény körülmények között halt meg 1805-ben. Zenéjét a rokokó korszak gáláns stílusát jellemző kecses, kifinomult dallamosság, könnyed, derűs játékosság hatja át, nélkülözi azonban az érzések mélységét. 20 szimfóniája mellett négy virtuóz gordonkaversenye tette ismertté nevét az utókor számára, nemkülönben finoman árnyalt hangszeres kamarazenéje. Közel száz vonósnégyest és ezt is meghaladó számú vonósötöst, fuvola- és oboa kvintettet illetve zongoraötöst alkotott.
“A 20. század nagyjából első két harmadát a kiemelkedő szólisták és karmesterek uralták, akik – bárhogy is nézzük – saját képükre alakították az általuk előadott műveket. Nem riadtak vissza attól sem, hogy belenyúljanak a darabokba és kisebb-nagyobb változásokkal „javítsanak” azokon. Valójában feldolgozások születtek egyszerű értelmezések helyett, ami nem is lett volna baj, ha sokan nem képzelik úgy, hogy ez az egyedül üdvözítő megoldás, különösen a régebbi korok rengeteg előadói szabadságot megengedő kompozícióinak esetében.
Az utóbbi évtizedekben azonban elterjedtté vált az eredeti kéziratok, első kiadású kották tanulmányozásának, a különféle autentikusnak tekinthető és kalóz kiadások összevetésének gyakorlata, mely a zeneelméleti kutatásokkal és rengeteg kísérletezéssel kiegészülve kifejezetten friss és gyönyörködtető koncertekhez és nagyszerű hangfelvételek megszületéséhez vezetett. A gondos előkészítésnek és az alázatos elmélyedésnek köszönhetően ráadásul, némileg ironikus módon, sokszor összehasonlíthatatlanul egyedibb értelmezések jöttek létre a romantizáló tradícióban fogantaknál.
Ezt a dicséretes hagyományt folytatja Bruno Cocset is, aki Luigi Boccherini csellószonátáinak és concertóinak felvételéhez nem csupán a korabeli dokumentumok segítségével igyekezett rekonstruálni a komponista saját maga által vezetett műjegyzékéből furcsamód kihagyott, ám kétségtelen szerzőségű kompozíciókat, hanem a tökéletes hangzás érdekében a cselló és a viola bastarda kombinálásával a magas fekvésekre írott passzusok felhangdús és tetszetős megszólaltatásához alkalmas hangszert is építtetett. Talán említenem is felesleges, hogy az eredmény egy kifogástalan és kizárólag szuperlatívuszokban magasztalható lemez.
Ezek az itáliai muzsika tündöklését a spanyol vidék ritmusaival és érzelmességével ötvöző kompozíciók minden valószínűség szerint a világlátott Boccherini legintimebb kompozíciói közé tartoznak, melyekben önnön lelkének legmélyét tárja elénk, Bruno Cocset és a Basses Réunies páratlan előadásában pedig feledhetetlen élményt nyújtanak. Még szerencse, hogy e CD meghallgatásával bármikor újra megélhetők a csoda és varázslat e nemes és lélekemelő pillanatai.” (Galamb Zoltán, Ekultura.hu)
Előadók:
Les Basses Réunies
Bruno Cocset – szóló cselló
A lemezen elhangzó művek listája:
1-3. Concerto en la majeur
4-6. Sonate n°7 en si bemol majeur
7-9. Sonate en do majeur
10-12. Concerto en sol majeur
13-15. Sonate n°6 en la majeur
https://tinyurl.com/ycm4eneq
Visits: 12
Publication author
