Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat hetvenötödik (75) lemeze Nina Simone a Philips cégnél megjelent hatodik albuma.
Nina Simone (1933-2003) Eunice Kathleen Waymon néven nagyon szegény családba született. Hét testvérével együtt nőtt fel. Már kisgyermek korától kezdve zongorázott, és korán megtanulta a templomi orgonajátékot is. Tehetségének köszönhetően a New York-i Juilliard School of Music tanítványa lett. Az iskola ideje alatt mulatókban játszva keresett pénzt. Művésznevét 1954-ben vette föl Simone Signoret francia színésznő tiszteletére és a „nina” (kislány) spanyol szó után.
Első felvételén 1959-ben a Porgy és Bessből az I Love You Porgy-t énekelte lemezre, a rhythm and blues-listán a második, a Billboardon bekerült vele a Top 40-es listára.
Fiatalon bekerült a polgárjogi mozgalomba, felemelte szavát a fajüldözés ellen. Dalai közül, tükrözte állásfoglalását a (To Be) Young, Gifted and Black, az Old Jim Crow, a Backlash Blues, a Why?, valamint a Mississippi Goddam. Az amerikai hatóságok ezt egyre nehezebben tolerálták. 1970-ben Barbadosra, majd Libériába költözött, később Európában telepedett le. Amikor 1978-ban hazatért, adótartozásai miatt letartóztatták. Az énekesnő a vietnami háború elleni tiltakozásul tagadta meg az adó befizetését. Nyilatkozataiban többször kifejtette, hogy Amerikában nem jó feketének lenni.
A hetvenes években Billie Holiday- és Jacques Brel-szerzemények, filmdalok, népdalok kerültek repertoárjába. Kis együttesekkel, combókkal jazzt játszott, gospelt énekelt, miután kevesebb slágert vállalt, a közönség elpártolt tőle, s komoly anyagi nehézségek között élt. A nyolcvanas évektől szerepelt a televízióban, egyik korai dala, a My Baby Just Cares For Me Angliában lett siker. A kilencvenes években Franciaországban többször összetűzésbe került a törvénnyel: egyik szomszédja fiát légpuskával meglőtte, mert az nevetésével és ricsajozásával zavarta a koncentrálásban. Máskor a lemezkiadó cége adminisztratív munkatársára lőtt rá, aki szerinte kevesebb tiszteletdíjat fizetett neki, mint kellett volna.
Ekkoriban már nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy kirohanásai nem csupán bonyolult, karakteres, különc habitusából erednek, hanem más, vélhetően pszichés problémák állhatnak a háttérben. Ám az, hogy valóban bipoláris zavarral – a mániás depresszió súlyosabb fajtája – kezelték 1960-as évektől, csak a halála után megjelent életrajzából derült ki.
“A jazz egy fehér fogalom a feketék meghatározására. Az én zeném fekete klasszikus zene” – hangzott el egy interjújában, amikor kijelentette, kifejezetten utálja, ha jazz-énekesnőnek nevezik.
A számok:
01. I Love Your Lovin’ Ways (2:40)
02. Four Women (4:29)
03. What More Can I Say (2:53)
04. Lilac Wine (4:17)
05. That’s All I Ask (2:32)
06. Break Down And Let It All Out (2:41)
07. Why Keep On Breaking My Heart (2:38)
08. Wild Is The Wind (7:00)
09. Black Is The Color Of My True Love’s Hair (3:28)
10. If I Should Lose You (3:59)
11. Either Way I Lose (2:46)
http://tinyurl.com/yau5haud
Visits: 8
Publication author
Köszi! nagy énekesnő volt, hatalmas tehetség, nehéz sorssal, láttam a róla készült filmet(What happened, Miss Simone?), eszméletlen jó, sok mindenre rávilágít, érdemes megnézni!