Mike Oldfield – Discovery (1984) Virgin Records

Mike Oldfield (1953) érdemei kétségtelenek és elévülhetetlenek. Úgy hiszem ő lesz az akit majd sok év múlva is olyan zeneszerzőként fognak emlegetni, mint ma a klasszikusokat. Nagyon fiatalon húzott egy nagyon zseniálisat a Tubular bells-szel, és utána még jónéhány egyéni hangvételű, be nem sorolható, néhol határokat feszegető darabot tett az asztalra. 
Oldfield kezdetben komplex, főleg instrumentális lemezekkel jelentkezett. A 80-as évek elején készültek el első popdalai. Az előző nagylemez hatalmas popslágerei után ezt az irányvonalat követte kilencedik albumán is. Ez volt az első lemeze, amelyen kevesebb az instrumentális felvétel, mint a vokális.

A számok:
01. To France – 4:37
02. Poison Arrows – 3:57
03. Crystal Gazing – 3:02
04. Tricks of the Light – 3:52
05. Discovery – 4:35
06. Talk About Your Life – 4:24
07. Saved by a Bell – 4:39
08. The Lake – 12:10

A zenészek: Maggie Reilly – vocals; Barry Palmer – vocals; Mike Oldfield – all other instruments, producer.

https://tinyurl.com/y8vsn6dk

0

Találatok: 8

Publication author

offline 2 óra

Levin

Avatar 365
Comments: 2132Publics: 4572Registration: 22-09-2017

Mike Oldfield – Discovery (1984) Virgin Records” bejegyzéshez 3 hozzászólás

    1. Tudod, ha valakit a szakma, és a közönség is “túlértekel”, abban azért csak kell valaminek lennie.
      Én egyébként, ha másért nem, az 1996. júniusi Kisstadionbeli koncertje miatt sem vagyok vele szemben elfogult.
      A koncert, ha jól emlékszem este 8 órától 10 óráig volt meghirdetve. Mivel az a június nagyon csapadékos volt, és a koncert napján is köröztek az esőfelhők, a fedetlen Kisstadonba igyekvő nézők szinte kivétel nélkül esernyővel érkeztek. Belépni azonban csak az esernyők leadását követően lehetett.
      Oldfield a koncertet pontosan 8 órakor megkezdte. Nekünk szerencsénk volt, negyed kilencre már bejutottunk, de voltak, akik csak kilenckor tudták elfoglalni a helyüket. A koncert minden szempontból tökéletes volt. De Oldfield pontosan 10 órakor letette a gitárját, és távozott. A vastapsra egyszer visszajött, meghajolt, és kiment. Mi pedig ott álltunk, vörösre tapsoltuk a tenyerünket, és csalódottan megindultunk visszaszerezni az esernyőinket.

      0
    2. Oldfield korszakos zenész, bár az utóbbi évtizedekben valóban lehet úgy is nézni, hogy tízévente ad ki jó albumot – mivelhogy ellimonádéizálódott a Crisis tájékán kezdve. Ezzel együtt, a “jó” albumai (Tubullar Bells-ek, Hergest Ridge, Ommadawn, Incantations, Amarok megkerülhetetlenek, a zenetörténet alapjaihoz tartoznak. Én sajnálom a legjobban, hogy egy idő után elkezdett dalospacsirtává válni, de tőle még a popzenét is kénytelen vagyok viszonylag szívesen hallgatni, pedig nálam popzenerühellőbb a világon nincs, nálam Kurtágnál, Snyitkénél, Cage-nél kezdődik az igényszint, hehe. No és a populáris, dalospacsirtás lemezein is vannak kiváló instrumentális szerzemények – például az említett, egy lemezoldalnyi Crisis is alapmű. Oldfield kultúrhérosz! 🙂

      0

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

tíz − egy =

Password generation