Steve Marriott & Band – Packet of Three (1990) Bellaphon Records


“Az 1947. január 30-án született Steve Marriott tizenkét éves korától gyermekszínészként barátkozott a színpaddal és a közönséggel. Szerepelt az Oliver című darabban, lehetőséget kapott a rádióban és a televízióban is. Zenélgetett már a hatvanas évek elején is valamennyit, de a korai zsengékből nem maradt fenn semmiféle képes vagy hangos dokumentum.
Első szólólemezét 1963-ban vette fel a Decca cégnél, a rajta hallható dal címe Give Her My Regards volt.
A másfél métert éppen csak meghaladó “magasságú” Steve, aki az ének mellett gitározott is, 1964-ben zenekart alapított az azóta szintén halott Ronnie Lane basszusgitárossal, Jimmy Winston billentyűssel és Kenney Jones dobossal. Miután a zenésztársak sem voltak éppen szálfa méretű legények, elnevezték hát magukat Small Facesnek, azaz Csöpp Arcoknak.
Nos, ezekből a csöpp arcokból, de nem csöpp szájakból hatalmas hangok bújtak elő – főként Steve jóvoltából, bár a vokál sem volt éppen utolsó. Az 1964-es indító felvételük, a Whatcha Gonna Do About It, majd az 1965-ös Sha, la, la, la-le, az All or Nothing, a My Minds Eye hallatán érthető, hogy belopództak nemcsak a brit rajongók szívébe. Kicsit később az Itchycoo Park és a Lazy Sunday is nagy siker lett, ám kiderült, hogy ezzel vége is a kitűnő együttesnek.
A hatvanas évek végén a popzenében megindult az erjedés, megkezdődött a supergroupok korszaka. Az elsők között jött létre a Small Faces “jogutódja”, a Faces valamint a Humble Pie. Ez utóbbit Marriott szervezte Peter Framptonnal, a Herd együtes énekesével és gitárosával. A többiek Rod Stewarttal, Ron Woodal együtt a Facesben folytatták.
A Humble Pie “dögösebb” hangzású volt a Small Facesnél. Több kitűnő lemezt készítettek, de egyik sem került a listákra. Az As Safe az Yesterday és a Performance – Rockin’ The Fillmore – ettől függetlenül ma is szép emlékeket idéz.

Frampton hamar kiszállt, az együttes 1974-ben feloszlott. Steve Marriott ezután szólóban próbálkozott, de valljuk be, nem sok sikerrel. Közben ismét összetrombitálta a Small Facest, de azt a bizonyos töltött káposztát már nem lehetett újra melegíteni, turnéjukat nem fogadta kitörő lelkesedés. All Stars néven is szervezett egy rövidéletű együttest, amelyben feltűnt Alexis Korner, a brit blues egyik királya is.
Steve a kilencvenes évek elején a szebb jövőt tervezgette, ismét összejárt és közös buli-terveket szövögetett Peter Framptonnal. 1991. április 20-án azonban állítólag égő cigarettával a szájában elaludt. Részeg volt-e vagy sem, ez ma már nem kideríthető, szomorú tény azonban, hogy a ház leégett, s benne pusztult Marriott is.” (Kovács Miklós, harmonet.hu)

A dalok: 
A1 What´cha Gonna Do About It (Potter, Samwel) 3:21 
A2 Bad Moon Rising (Fogerty) 6:00 
A3 All Shook Up (Presley) 3:03 
A4 The Fixer (Clempson, Ridley, Marriott) 7:00 

B1 All Or Nothing (Lane, Marriott) 5:12 
B2 Five Long Years (Boyd) 7:17 
B3 I Don´t Need No Doctor (Ashford, Simpson, Armstead) 11:04 


A londoni Dindwalls mulatóban készült felvételeken a zenészek a következők voltak: Fallon Williams – Drums; Steve Marriott – Guitar, Vocals; Jim Leverton – Bass. 

https://tinyurl.com/y7xjwec7


0

Visits: 5

Publication author

offline 1 hónap

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Steve Marriott & Band – Packet of Three (1990) Bellaphon Records” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

öt × 3 =

Password generation