John Surman – Saltash bells (2012) ECM Records

John Surman (John Douglas Surman 1944. április 30.) Angliában, a devoni grófságban levő Tavistockban született.

Surman figyelemre méltó játékos szoprán- és baritonszaxofonon, basszusklarinéton, bambuszfuvolán, néhanapján tenorszaxofonon és szintetizátorokon is, egyike azon nem amerikai zenészeknek, akik a közvélekedés szerint is megütik a legmagasabb világszínvonalat. Mike Westbrookkal együtt a Jazz Workshop at Plymouth Arts Centre tagja volt, 1962-ben Westbrook zenekarával jött Londonba.
1962-től 1965-ig a London College of Musicban, 1966-ban a London University Institute of Educationban tanult. Mind ez idő alatt a Westbrokk band tagja volt, 1968-ban Ronnie Scott kilenctagú csapatával, a Banddel is dolgozott, ezenkívül szerepelt Humphrey Lytteltonnal, kétszer választották a világ legjobb baritonszaxofonosának a Melody Maker olvasói, és ő volt a legnépszerűbb az 1968-as Montreux International Jazz Festivalon is. Azóta megjelent számos albumával csinos kis gyűjteménye van a világ minden táján kapott díjakból.

1968-69-től egy olyan csoportot vezetett, amelynek taglétszáma a kvartettől az oktettig variálódott, és amelynek magját rajta kívül Mike Osborne, Harry Miller és Alan Jackson alkották. A hatvanas és a hetvenes években játszott az Alexis Korner’s New Churchcsel, Mike Gibbsszel, Graham Collier-vel, Chris McGregorral, Dave Hollanddel, John McLaughlinnal, John Warrennel és Harry Beckett-tel. Minthogy Nagy-Britanniában nem akadt munkalehetőség, az európai kontinensre tette it székhelyét, ahol Barre Phillipsszel és Stu Martinnal együtt megalkották a Triót. Ezt a triót később Albert Mangesdorff-fal egészítették ki, és így kialakult a MUMPS együttes.

Ez idő tájt találkozott először Jack DeJohnette-tel, akivel rendszeresen kezdtek együtt játszani, amely munka még a nyolcvanas és a kilencvenes években is folytatódott. 1973-ban egy további befolyásos triót alakított, az S.O.S.-t, amelynek rajta kívül Mike Osborne és Alan Skidmore voltak a tagjai. Ekkoriban kezdett az elektronikával kísérletezni. 1978-ban Stan Traceyvel és Karin Kroggal alakított duókat, 1979től 1982-ig Miroslav Vitoussal dolgozott. 1981ben megalakította a Brass Projectet, a nyolcvanas években Gil Evans brit bandájának tagja volt, és később szerepelt a New York-i felállásban is. Dolgozott Paul Bleyjel, 1986-ban Dave Hollanddal, Elvin Jonesszel és Albert Mangelsdorff-fal turnézott. Erőteljes és találékony improvizáló, ugyanakkor komponál is a legkülönbözőbb nagyságú jazzcsoportoknak, kórusoknak és táncegyütteseknek. A baritonszaxofon tekintélyének, zenei mozgásterének folyamatos növelője.” (Jazz-zenészek Lexikona)

A számok:
01 Whistman’s Wood 6:32
02 Glass Flower 3:13
03 On Staddon Heights 7:32
04 Triadichorum 3:36
05 Winter Elegy 8:17
06 Ælfwin 2:17
07 Saltash Bells 10:40
08 Dark Reflections 3:27
09 The Crooked Inn 2:41
10 Sailing Westwards 10:37

John Surman soprano, tenor and baritone saxophones, alto, bass and contrabass clarinets, harmonica, synthesizer

https://cutt.ly/Vwlsho

0

Visits: 14

Publication author

offline 2 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

egy × öt =

Password generation