Valahol egyszer – talán Salieri kapcsán – már írtam arról, hogy a szocializmusban legkevésbé azt szerettem,hogy meg akarták szabni, hogy mit olvassak,mit hallgassak,és mit gondoljak. (Mostanában ismét érzékelek hasonló szándékokat.)
Ezen igyekezetükben írókat, zeneszerzőket és zenészeket egyszerűen eltüntettek a szemünk, fülünk elől.
E sorsra jutott a múlt század egyik nagy magyar hegedűművésze, a Temesváron született Martzy Johanna (1924-1979) is.
“Martzy Johanna hatéves korában kezdett hegedülni tanulni, tizenhárom esztendősen már Budapesten lépett fel nyilvános hangversenyen.
Martzy a Zeneakadémián az 1939/40-es tanévben elnyerte a Hubay Jenő Társaság egyik száz pengős jutalmát, illetve a Reményi-díjat (egy Reményi-féle mesterhegedűt), az 1941/42-es tanévben – az állami művészi oklevéllel együtt – a székesfővárosi Hubay Jenő kétszáz pengős ösztöndíjat (tehát az „igazi” Hubay-díjat) is megkapta, 1943-ban pedig már a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával lépett fel Willem Mengelberg keze alatt. A valódi nemzetközi karrier elindulását azonban a háború egyelőre lehetetlenné tette.
1947-ben – első és addig egyetlen női győztesként – első díjat szerzett a genfi nemzetközi versenyen, majd óriási sikerű hangversenykörutat tett, bejárva egész Európát. 1948-ban, végleg elhagyva Magyarországot, a svájci Glarusban telepedett le – valódi világsikerének ezt követően már legfeljebb híre érhetett el hozzánk. 1953-as angliai bemutatkozásának rendkívüli sikere további turnék egész sorozatát eredményezte a következő bő évtizedben. Első amerikai fellépésein (1957-ben) éppígy újabb meghívások áradatát kapta, de eljutott Afrika és Ausztrália legjelentősebb koncerttermeibe is. A világ legjobb zenekaraival lépett fel rendszeresen, olyan karmesterek társaságában, mint Solti György, Ormándy Jenő, Otto Klemperer, Igor Markevitch, Paul Kletzky vagy Ernest Ansermet.
Emellett kamaramuzsikusként is nagy nevet szerzett, elsősorban a kiváló holland zongoraművésszel, Jean Antoniettivel való együttműködése idején. 1966 utáni új állandó partnerével, Hajdú Istvánnal 1969 novemberében Budapestre is ellátogatott, de ezt követően, a hetvenes években, egyre kevesebb fellépést vállalt. 1979. augusztus 13-án, mindössze ötvenöt éves korában bekövetkezett halálakor már hosszú ideje teljesen visszavonultan élt glarusi otthonában.
Martzy a magyar hegedűiskola legjobb hagyományainak folytatója volt, a külföldi szakemberek értékeléseiben mindenütt „szenvedélyes tónusáról”, „mindig előre lendítő ritmikájáról”, „technikájának sziporkázó rugalmasságáról” olvashatunk. Kezében méltó mesterre lelt Bronislaw Huberman (más források szerint Hubay Jenő) egykori Stradivarija.” (Mikusi Balázs)
Mivel szerencsére elég sok hangfelvétele készült,a közeljövőben igyekszem a kuckóban néhányat közülük bemutatni.
Georg Friedrich Handel
Sonata A Major, Opus 1 No. 3
01. Andante
02. Allegro
03. Adagio – Allegro
Manuel de Falla
04. Danza Espanola
Beethoven/Kreisler
05. Rondino
Joseph-Hector Fiocco
06. Allegro
Maurice Ravel
07. Berceuse sur le nom de Fauré
Georg Friedrich Handel
Sonata F Major, Opus 1 No. 12
08. Adagio
09. Allegro
10. Largo
11. Allegro
Bohuslav Martinu
12. Etude Rhythmique – Arabesque No. 1
Darius Milhaud
13. Le Printemps
Bartók/Székely
14. Six Romanian Folk Dances
Martzy Johanna – hegedű
Jean Antonietti – zongora
https://cutt.ly/YwTVED
Visits: 6
Publication author
