Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat háromszáztizenharmadik (313) lemeze az amerikai Sparks harmadik albuma.
1974. április 25: a Top Of The Pops történetének egyik legbizarrabb pillanata. Egy karót nyelt, Hitler-bajszos banki alkalmazott egy dilinyós dallamot ismételget az orgonáján, miközben mellette Jim Morrison homoszexuális reinkarnációja táncol és női hangon énekli: This town ain’t big enough for both of us! A brit tévénéző publikum meghökkenten vakarássza a fejét, a tinilányok „Russell! Russell!” sikítások közepette rohannak a lemezboltba, a popsajtó pedig jobb híján elhelyezi a Sparks-ot az „artisztikus glam” feliratú skatulyába. Pedig a Sparks esetében semmi értelme a skatulyázgatásnak. A Los Angeles-ben született Mael-testvérek, a zeneszerző-billentyűs Ron és az énekes Russell pályafutásuk bő negyven éve alatt nagyjából az összes létező zsánerben kipróbálták magukat, legyen szó glames beütésű vaudeville-popról, hard rockról, West Coast popról, elektropopról, new wave-ről, szintipopról… a sor még sokáig folytatható. S tették mindezt úgy, hogy a végeredmény mindig félreismerhetetlenül Sparks maradt, Ron nyaktörő dallamaival, szellemes dalszövegeivel, és Russell mennyei magasságokig merészkedő énekhangjával.
A Mael fivérek a Los Angeles megyei Pacific Palisades városában nevelkedtek. A megyében – különösen Los Angeles városában – akkoriban pezsgett a zenei élet, olyan sztárokat láthattak a nézők, mint a The Doors, a Love, a The Sendells és a Beach Boys. A Mael fivérek ott voltak azon az 1966-os The Ronettes-koncerten, amelyet a Big TNT Show című nevezetes koncertfilm is megörökített. A fiúkat felvették a Los Angeles-i Egyetemre (közismert angol rövidítése: UCLA), ahol Ron filmművészetet és grafikát, Russell pedig színházművészetet és filmkészítést tanult. Az amerikai előadók helyett inkább az angol zenészeket favorizálták, mint például a The Who, a Pink Floyd, a The Kinks és a The Move. Emiatt társaik anglofileknek tartották őket, vagyis olyanoknak, akik már-már megszállottan rajonganak a brit kultúráért.
A hetvenes évek egyik kulcslemeze, a Sparks első Angliában felvett albuma, slágerparádé a szó jó értelmében vett progresszív zenei megoldásokkal és lefegyverző szellemességgel. Kötelező.
A számok:
1. This Town Ain’t Big Enough for Both of Us Ron Mael 3:05
2. Amateur Hour Ron Mael 3:37
3. Falling In Love With Myself Again Ron Mael 3:03
4. Here In Heaven Ron Mael 2:48
5. Thank God It’s Not Christmas Ron Mael 5:07
6. Hasta Manana, Monsieur Russell és Ron Mael 3:52
7. Talent Is An Asset Ron Mael 3:21
8. Complaints Ron Mael 2:50
9. In My Family Russell és Ron Mael 3:48
10. Equator Ron Mael 4:42
A zenészek:
Russell Mael – ének
Ron Mael – billentyűk
Martin Gordon – basszusgitár
Adrian Fisher – gitár
Norman “Dinky” Diamond – dob
https://cutt.ly/mwzE8D
Találatok: 9
Publication author
“Sparks – Kimono My House (1974) Island Records” bejegyzéshez egy hozzászólás