Big John Patton (1935-2002) sohasem volt nagy innovátor. A mamától még zongorázni tanult, aztán a hatvanas évek elején, miután New Yorkba költözött, áttért a Hammond B-3-as orgonára. Először Grant Greennel, majd Lou Donaldsonnal készített lemezeket, de 1963-ban Alfred Lion – a Blue Note alapítója – jóvoltából már a saját neve alatt is rögzíthetett egy anyagot.
Ezt számos kiváló album követte, mint például a Let ’em Roll, ám a hetvenes években ez a hangzás egyszerűen kiment a divatból, ezzel a nagyszerű hangszerrel együtt. Pedig Patton nagy király volt addig a gurulós soul-dzsessz szcénában, a fekete blues gyárilag bele volt kódolva, és lazán mozgott a bop meg a funky világában is. (Czabán György)
Ennek a lemeznek a felvételei 1963-ban készültek, de a kiadó majd’ negyedszázadig érlelte őket, amikor is öt ráadásszámmal megfejelve megjelentte az balbumot.
A számok:
01. Hot Sauce (8:00)
02. Bermuda Clay House (5:59)
03. Dem Dirty Dues (6:18)
04. Country Girl (6:54)
05. Nicety (5:34)
06. Blue John (7:31)
Bonus tracks
07. Jean De Fleur (9:07)
08. Chunky Cheeks (5:45)
09. I Need You So (4:49)
10. Kinda Slick (5:05)
11. Untitled Patton Tune (8:33)
A zenészek:
John Patton – organ
Tommy Turrentine – trumpet (5, 6)
George Braith – soprano saxophone, stritch
Grant Green – guitar
Ben Dixon – drums
https://tinyurl.com/yynykysv
Views: 7
Publication author
